Vonatfütty, gyerekzsivaj töltötte be az állomást

A hároméves békéscsabai Danival szinte egyszerre érkeztünk a helyszínre. Egy tárcsát szorongatott a kezében, és mielőtt a fűtőházat megnézte, felszállt egy villanymozdonyra. Édesapja, Jenő elmondta, a vonatparádé igazi apa-fia program, ami hagyomány lesz náluk. Odébb a hajtányt próbálhatták ki a gyerekek. A vármegyeszékhely pályafenntartási szakszolgálatának felügyeleti mestere elmondta, régen a pályafenntartó közegek és a vezetők ültek be a négykerekű, kézi hajtású járgányba, hogy megvizsgálják a vasutak nyílt vonalait.

A legerősebbek sínt is vághattak: a  legkisebb tömegű, C típusú, mellékvonalakon használatos síndarabokat lehetett elfűrészelni, azzal az eszközzel, amivel a vasúti pályamunkások a hetvenes nyolcvanas évekig dolgoztak.

– Nagyon nehéz fizikai munka volt, ma már szerencsére gépesített technikával dolgoznak az illetékesek. Ez a sínfűrész már múzeumi darab, karbantartjuk és a csak a rendezvényekre hozzuk ki. Nagy erőkifejtést igényel a használata, de aki nem tudja elvágni a sínt, az kap tőlünk ajándékba egy befestett, dátumozott szeletet – tette hozzá a felügyeleti mester. Közben a kilencéves Zsombor guggolt le mellénk, de előtte még büszkén megmutatta relikviáját.

– Apa kicsit segített, de nagyrészt én vágtam le ezt a darabot. Nagy becsben fogom tartani, a derekam meg majd csak helyrejön – tette hozzá mosolyogva.

A kiállított mozdonyokkal a Kandó Kálmán vasútmodellező klub két ifjú tagja ismertetett meg. A húszéves Ákostól megtudtam, az állomás közelében nőtt fel, az ablakából látta a vonatokat. Kiskora óta a szerelmesük.

– A nyolcadikos ballagásomra kapott pénzből vasútmodell-készletet vásároltam, attól kezdve nem volt megállás. A mai napig járok a vasutas művelődési házba modellezni péntekenként. Mezőgazdasági iskolát végeztem, de a vasutas szakma még jobban érdekel. Itt a parádén mi kezeljük a mozdonyokat, fel lehet szállni a húsz, hatvan, hetven éve szolgáló villany-, dízel- és tolatómozdonyokra is. Van köztük olyan, ami a mellékvonalakon fut, illetve olyan is, ami a nyílt vonalakon használatos – sorolta, miközben néztük a Szergejt, a Szilut (szilícium egyenirányúsított villanymozdony) és a csörgőt csodáló arcokat. Barátja, a 16 éves, járműszerelő gyakornok Sándor hozzátette, sokan érdeklődnek a pályafenntartási járművek, például az univerzális daru iránt is.

Együtt sétáltunk el a váróterembe, ahol mindenki az óriási legóvasutat fotózta. A kilencéves, köröstarcsai Béci édesanyja mellé keveredtem, aki büszkén nézte fiát. Béci a külvilágot kizárva veszett el a mozdonyvezetői szimulátor bűvöletében. Megtudtam, négy éve, hogy beszippantotta a vonatfüst, minden álma, hogy masiniszta legyen.