Különböző színű rétihéjákat láthat most, ha felnéz az égre

Mint a nemzeti park oldalán ismertették, térségünkben a fenti négy rétihéja-faj fordul elő. A barna rétihéják költenek is, a hamvas és a fakó rétihéják a tavaszi és az őszi vonuláskor állomásoznak itt néhány hétig, a kékes rétihéják pedig csak telelni járnak hozzánk. Hozzátették, hogy általában a tavaszi és az őszi vonulás ideje az, amikor egyszerre mind a négy faj egyedeit megfigyelhetjük. Szeptember végén, október elején az itt költő barna rétihéják még nem kelnek útra a déli tájak felé, a hamvas rétihéják viszont már nyár végén megjönnek. Idén a nemzeti park Makói tájegységében például még október 10-én is szép számban láttak hamvas rétihéjákat, nem mentek tovább, ami valószínűleg a táplálékbőségnek és a meleg időjárásnak köszönhető. Az első kékes rétihéják szeptember végén érkeztek. A legritkábban előforduló, s ezért a legnehezebben megfigyelhető rétihéja-faj a térségben a fakó rétihéja.

Mind a négy faj egyedei hasonló módon vadásznak. Viszonylag alacsony magasságban, imbolygó repüléssel pásztázzák a tájat, és ha meglátnak egy potenciális zsákmányt, akkor hirtelen fordulattal lecsapnak rá. Földön mozgó apró gerincesekkel, rágcsálókkal, madarakkal, esetleg gyíkokkal táplálkoznak. Jellemző továbbá rájuk, hogy az éjszakákat a földön, magas, zsombékos növényzetben töltik. Egy-egy alkalmas éjszakázóhelyen akár több tíz példány is összegyűlhet a pusztán.