2023.10.06. 14:48
Závogyán Magdolna Orosházán: a hazáért vívott harc, a hősies küzdelem soha nem felesleges
Az aradi vértanúk emléknapja alkalmából rendeztek városi ünnepséget pénteken reggel Orosházán, a történelmi emlékparkban. Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára mondott emlékező beszédet.
Závogyán Magdolna osztotta meg emlékező gondolatait az orosháziakkal.
Fotó: Für Henrik
Závogyán Magdolna beszédét egy megrendítő idézettel kezdte: ,,Majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomorú, rettenetes hírt közlöm. Mire ezeket a sorokat megkapja, már nem leszek. Halálra ítéltek.” Aradon 1849. október 5-én reggel vetette papírra mindezt a 41 éves Pöltenberg Ernő, édesapjának címezve.
– Az aradi tizenhármakról a megemlékezés életünk részévé vált. Generációk óta emlékezünk az aradi vértanúkra: szelíd és távolságtartó megrendültséggel. 174 éve történt nemzeti tragédiánk időben már messze ahhoz, hogy családjainkban nyílt sebként égjen a szabadságharc leverését követő megtorlás. Kegyelmi állapot az, hogy ma senki nem kényszerül ilyen levelet írni se édesapjának, se feleségének, se gyermekeinek. Nekünk nem kell vértanúvá válnunk, mert hős eleinktől a szabadságot kaptuk örökül – fogalmazott a szónok.
A ’48-as szabadságharc kudarccal és hatalmas veszteségekkel végződött.
– Az aradi golgota megalázó kegyetlensége a magyar politikai és katonai vezetés fizikai megsemmisítését célozta, méltatlan elrettentés és aljas bosszú volt ez. A 13 aradi vértanú emlékezete azonban az örökkévalóság dimenziójába emelekedett. Áldozatuk nem volt hiábavaló. 2023-ból visszanézve tudjuk, amit ők nem tudhattak, csak remélhettek, s hittek: eljött a kiegyezés, a békés fejlődés kora. Tudjuk, hogy ezt hamarosan lezárta az első világégés, Trianonunk lidérce, a kommunizmus, a fasizmus árnya borult Európára. Vesztesként jöttünk ki a második világháborúból is, a szovjet megszállás alatt sínylődtünk, és most mégis itt vagyunk. Mindig felálltunk és indultunk tovább. Megmaradtunk és fennmaradtunk. Erős, és reményteljes jövőt álmodó nemzetként élünk ma Európa közepén. Hős eleinktől megtanultuk a leckét: megtanultuk, hogy a hazáért vívott harc, a hősies küzdelem keserves áldozat és vértanúság soha nem felesleges, nem hiábavaló.
A szónok azt is kérte az emlékezőktől, az aradi tizenhármak mellett főhajtással tisztelegjenek a megtorlás többi áldozata előtt is. (Ismert, hogy 1849 és 1950 között 130 főt kivégeztek, sok százan kerültek börtönbe; a polgári lakosságot is elérte a bosszú.)
– Mi élünk most abban, amiről ők csak álmodtak. A mi hazánk az, amiért meghaltak. És mi vagyunk azok, akikért meghaltak. Tisztelet a hősöknek – zárta gondolatait Závogyán Magdolna.
