Igazi akrobaták a nemzeti park nyusztjai

Részletezték: a városokban és falvakban is gyakran előforduló nyestet sokan ismerik. Azt azonban kevesen tudják, hogy van egy „emberkerülő” rokona is, mégpedig a nyuszt. Utóbbi pedig ragadozó természetvédelmi oltalmat is élvez.

A nyest és a nyuszt alakja és mérete nagyon hasonló. Megkülönbözteti őket viszont az, hogy a nyuszt torokfoltja általában lekerekített szélű, és nem villás elágazódású a vége. A nyest rózsaszínes, hússzínű orrával ellentétben a nyusztnak sötét, fekete színű az orra.

A nyuszt körülbelül 50 centiméter testhosszúságú, ehhez társul még egy 20-25 centiméteres, nagy, bozontos farok. Alapvetően egész teste barnás színezetű, lábai sötétebbek, mint a testszőrei. Kedveli az idős, odvas fákban gazdag, természetközeli állapotban lévő erdőket. Többnyire domb- és hegyvidékeinken fordul elő, de a Maros mentén, a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó területen számos olyan erdő található, amely kedvező feltételeket biztosít a fajnak.

Örvendetes módon a megfigyelések alapján stabil állománya él a nemzeti parkban, bár ritkán kerül szem elé, mert alapvetően éjszakai életet él. Naplemente tájékán több alkalommal is látták az itteni erdőkben, s ürüléknyomaira is rendszeresen rábukkannak.

Életmódjára jellemző, hogy pihenőhelyét, vackát is egy öreg fa odvában alakítja ki jó magasan, a lombkoronaszinten. Nagyon ügyesen, szinte mókusokkal vetekedve ugrál egyik fáról a másikra, nagy távolságokat tesz meg anélkül, hogy lejönne a talajra. Alapvetően ragadozó életmódú, főleg kisemlősöket, madárfiókákat zsákmányol, de akár még a mókust is képes megfogni.  Előszeretettel fogyaszt erdei bogyós gyümölcsöket is, például kökényt és csipkebogyót.