Téli hangulatot áraszt a Fekete-Körös, sétáljunk egyet a töltéseken

Ismertették: a Fekete-Körös hazánk egyik legkevésbé szabályozott folyója. A Bihar hegységben ered, teljes hossza 168 kilométer, melyből 20,5 kilométer a hazai szakasza, ebből közel öt kilométeren egyben határfolyó is. Antnál lépi át a magyar-román határt, majd Sarkadot elhagyva Szanazugnál egyesül a Fehér-Körössel, és innen Kettős–Körös néven folytatja útját. Az átlagosan 20-30 méteres mederszélessége mellett néhol nagyobb folyókat megszégyenítő mélységekkel is rendelkezik, főleg az alsó szakaszon, ahol 8 méter mély részek is találhatók.

A többnyire keskeny hullámtér több helyen kiszélesedik, ezeken a részeken puhafás ligetek is fellelhetők, amelyek gazdag madárvilággal rendelkeznek. Ezt a fajgazdagságot annak is köszöntheti, hogy a folyót egy kisebb megszakítással előbb a bal, majd a jobb partot követően értékes keményfás ligeterdők övezik, és ezek hatása itt is érzékelhető.

A folyó ilyenkor télvíz idején mutatja meg igazán hangulatos arcát, amikor is véget ér a duzzasztási szezon és zabolázatlanul szalad a szűk kanyarokban.  A halban gazdag folyó így télvíz idején a telelő madaraknak is otthonául szolgál, különösen az állóvizek befagyása után. Rendszeresek a kisebb-nagyobb csapatokban áttelelő récék, főként tőkés és csörgő récék. A zátonyokon nagy kócsagok és szürke gémek kémlelnek zsákmány, leginkább apró halak után. A mélyebb részeken nagy kárókatonák is szerencsét próbálnak.

A part menti ligetekben és bokrosokban sokféle énekesmadár kutat táplálék után: szén- és kék cinegék, őszapók, erdei pintyek, citromsármányok és süvöltők. A holtág melletti odvas fákon harkályok kopogtatnak pajorok, lárvák után. A befolyók és műtárgyak környékén egyik legszínesebb madarunkat, a jégmadarat is szemügyre vehetjük, amint apró halakra vadászik. A töltéseken lévő szelvényköveken egerészölyvek várják, hogy egy óvatlan mezei pocok előjöjjön járatából.  Az itt is költő hollókhoz télen az Erdélyi-szigethegységből nagyobb számban is érkeznek, és Mátyás király címermadarainak hangja különös hangulatot kölcsönöz a téli nyugalomra vonult tájnak. A partszéleken, homokpadokon ilyenkor, ha szerencsénk van, vidranyomokra is bukkanhatunk, vagy megpillanthatunk egy hermelint, amely szintén a vizes élőhelyeket kedveli. Arra is van esély, hogy a gátakon megfigyelhetünk egy rágcsálókra vadászó menyétet. Érdemes tehát útra kelni és megismerni a Fekete-Körös árterének téli arcát.