Az emléknap tiszteletére szentmisét tartottak Orosházán

A magyarországi németek sorstragédiájára emlékezve dr. Abonyi Lajos, az Orosházi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke erkölcsi elégtételnek nevezte a magyarországi németeknek, hogy az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német nemzetiségűeket szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.

A németek visszatelepítése, kiűzetése egykori hazájukba 1946. január 19-én, Budaörsön kezdődött és 1948. júniusában fejeződött be Baranyában. Előtte és ezzel párhuzamosan börtön, internálótábor, szibériai kényszermunka, s a „belső telepítésnek” nevezett ide-oda űzés lett a sorsuk.

1946-ban körülbelül 110 ezer személyt űztek el Magyarországról. A kormány az itthon maradottak vagyoni és állampolgári jogait korlátozta.

– Ilyenkor mindig összeszorul a torkom, hevesebben ver a szívem, családom ugyanis érintett volt. Édesanyámat és öccsét 1945 januárjában elindították egy vonatszerelvényen Ukrajnába. 1946-ban pedig nagyszüleim két gyermekkel indultak el Németországba – s milyen történelmi események vezettek el idáig, hogy ez Magyarországon akkor megtörténhetett? Erre is választ adott miközben részletezte az akkori hazai és nemzetközi politikai viszonyokat a hallgatóság előtt (az Eötvös katolikus iskola diákja is jelen voltak a szentmisén) dr. Abonyi Lajos. Beszélt arról, kiket hurcoltak el kényszermunkára, milyen viszonyok várták őket a Szovjetunióban.

Emlékeztetett: a németek iránti gyűlölet, a nacionalizmus mindent felülírt. S közben nem gondoltak Franz Erkelre, (Erkel Ferencre), nem jutott eszükbe Alexander Großschmid, (Márai Sándor); Géza Ziegler, (Gárdonyi Géza), és a sor végtelen...

– Hosszan lehetne beszélni a fizikailag, lelkileg tönkretett emberek életéről. Azokról, akiknek sikerült visszatérni Magyarországra, a hazájukba. Ma már csak egyet akarnak: felejteni. Nekünk viszont kötelességünk emlékezni.