Karvalyok vadásznak a csemegéző énekesmadarakra

Ismertették: a karvaly Eurázsiában és Észak-Afrikában él. Kedveli az olyan erdőket, ahol nyílt, vagy cserjés részek is találhatók. Hazánkban viszonylag gyakori fészkelő. A Tisza és a Hármas-Körös árterületén állandó faj. Az utóbbi években Cserebökényben is költött néhány pár. Télen felszaporodik az állomány, északi példányok is érkeznek hozzánk.

Ezt a kistestű ragadozó madarat a testalkata, széles szárnyai és hosszú farka alkalmassá teszi a fák közötti vadászatra. Különösen a hímek mozognak könnyedén a sűrű ágak között is. A tojók akár 25 százalékkal nagyobbak lehetnek a hímeknél, a súlyuk akár kétszerese is lehet. A karvaly elsősorban kisebb énekesmadarakra vadászik. A tojók időnként galamb nagyságú zsákmányt is elejtenek. A faj stratégiája, hogy észrevétlenül, gyors támadással vág rá az áldozatára. Előfordul, hogy az énekesmadarak által látogatott helyek közelében órákig mozdulatlanul ül, várja a zsákmányszerzésre alkalmas pillanatot. Máskor szellemként érkezve csap le, persze legtöbbször zsákmány nélkül marad, de igen kitartó, vakmerő vadász.

Késő ősztől tavaszig gyakran találkozhatunk karvallyal a madáretetők közelében. A Magyarországon maradó és telelni hozzánk érkező énekesmadarak nagy számban keresik fel a kihelyezett madáreleséget. A karvaly szívesen és eredményesen vadászik az etetőhelyeken. Az énekesmadarak a karvaly észlelésekor nyomban a legközelebbi sűrűbe húzódnak, majd mozdulatlanul, csendben várnak a ragadozó távozására. A türelmes karvaly ilyenkor szokott egy közeli ágra kiülni. Addig vár mozdulatlanul, míg az énekesmadarak óvatlanul ismét az etetőhöz repülnek. A vadászó karvalynak a zsákmány az elsődleges, ezért lesben ülve az embert is közel engedi magához. A támadás-üldözés alkalmával saját testi épségével sem törődik, ezért előfordul, hogy baleset éri, épületnek, járműnek csapódik.