Madártömegek gyűlnek a halastavakon és pusztákon

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterülete mindig különleges látnivalókkal szolgál – még a zord téli napokon is. Ez főként annak köszönhető, hogy a terület bővelkedik vizes élőhelyekben: mocsarak, vizes élőhely-rekonstrukciók, illetve hazánk második legnagyobb halastórendszere is itt található – adta hírül a napokban a nemzeti park. Hozzátették, hogy a rendkívül változatos élőhelyeket az erdőfoltok, a közeli szikes pusztai gyepek, a használaton kívüli tómedrek nádasos, magas-sásos társulásai még mozaikosabbá teszik. Nem csoda tehát, hogy a madárvilág számos képviselőjével találkozhatunk itt.

Ismertették: a hajdani sárréti mocsarak helyén kialakított Biharugrai- és Begécsi-halastavak hazánk egyik kiemelten fontos vízimadár-vonuló és telelőhelye. Mi sem jelzi jobban fontosságát, mint az, hogy a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeket magában foglaló Ramsari Egyezmény jegyzékében is szerepel.

Minden évben több tízezer vadlúd és réce pihen meg itt őszi és tavaszi vonuláskor, de szép számmal vannak áttelelő madarak is. Legnagyobb tömegben vadludakkal találkozhatunk. A vegyes csapatok túlnyomó része nagy lilik, illetve nyári lúd. Felbukkan köztük a ritkább fajok közé tartozó kis lilik, s ha szerencsések vagyunk, megpillanthatjuk az igazán ritkaságnak számító vörösnyakú ludat is, melynek szépsége még az ókori egyiptomiakat is megihlette.

E hangos társaság mellett szintén sokszínű a récék csoportja. Nagy részük tőkés réce, de kontyos, illetve kanalas récék nagyobb csapataival is találkozhatunk. Csörgő-, kendermagos, barát- vagy kerceréce is táplálkozik a tavakon, mocsarakon, illetve a környező földeken. A télbe egyre jobban belehaladva válik egyre pompásabbá tollazatuk, lassan nászruhát öltenek. A tavak között haladva egyre gyakrabban találkozhatunk nagy kócsagok és szürke gémek népes csapataival.

A sokfelé megtalálható pusztai cserjések, a természetvédelmi kezelési indokkal hasznosítatlanul maradt sziki magas-kórós foltok, mocsárrétek, nádasok kiváló élőhelyet biztosítanak az itt költő és a téli vendég énekesmadaraink számára. A barkóscinege, a kék- és a széncinege, valamint a nádi sármány inkább a nádasokban, a fenyőrigók, seregélyek, tengelicek és kenderikék pedig a cserjesávokban találják meg számításaikat.

Természetesen, ahol ilyen madártömegek vannak, ott a ragadozók is előbb-utóbb felbukkannak. Rétisast gyakran láthatunk, de kis szerencsével megpillanthatjuk az itt telelő fekete sast is. Leggyakoribb téli ragadozó vendégünk a kékes rétihéja, de telelő vándorsólymok, vagy énekesmadarakat üldöző karvalyok is felbukkannak a környéken.