Titkokat őrzött a szénási templom ódon csillárja: százéves leveleket találtak – galériával, videóval

Kíváncsiak lettünk, mi maradt meg a múltból; és ki volt az, aki majd száz évvel ezelőtt, előrelátó gondolkodásának és tettrekészségének köszönhetően újabb információkkal lepett meg bennünket: a megsárgult, kicsit rozsdás papírokon szépen formázott sorok repítenek vissza az időben bennünket. Talán eljutnak a levél írójának a leszármazottaihoz is.

Tartsanak velünk a majd 100 éves időutazásban!

A nagyszénási katolikus templom történetébe nem ástuk bele magunkat, a jelenlegi helyén álló templom alapkövének a lerakásáig tekintsünk most vissza, ami  1925. október 18-én volt. 1925. november 25-én már álltak a falak, s ideiglenes tető is került a templomra. Beköszöntött az 1926-os esztendő, s minden hívő lelket az a boldog tudat tölthette be, hogy az év végén már új temploma lesz a községnek. Lázasan építkeztek, megkezdődött a gyűjtés a templom berendezésére. 1926. január 31-én a Berényi család megajánlja a Szt. Antal szobrot az új templom számára, 150 cm magasságban. Brunner cifrai főintéző és Menyhárt számtartó a keresztkutat, Zupka főgépész csillárt (ezt a nevet érdemes már most megjegyezni), Horváth magtáros Jézus szíve szobrot, Lustyikné az Úr sír szobrot, Luptovicsné öröklámpást, Csernus család négy gyergyatartót, Csányi család egy könyvtartót, Petykó család egy terítőt ajánl fel egy Cifra majorban megtartott nagymise után. A harangok ügye kicsit nehezebben haladt, de áprilisra három harangot megrendeltek... 

1926. augusztus 15.: a nagyszénási katolikus egyház nevezetes napja. Nagyboldogasszony napján vették birtokukba az új templomot a hívek. Az első cifrai kápolna avatásától közel négy évtizednyi munka eredménye az új templom. Természetesen a berendezés akkor még nagyon hiányos volt, de szerencsére mindig akadtak nagylelkű adományozók, kiknek segítségével gazdagodhatott, szépülhetett a templom – olvastunk részleteket a templom történetéről.

És maradjunk is ennél az évnél: 1926. Meg a 2023-asnál. A nagyszénási Fejes György tavaly gondolt egyet...

– Római katolikus vallású vagyok. Az egyháznál sokat dolgoztam, hiszen az ükszüleimen, nagyszüleimen keresztül is erős a családi kötődés. Az 1926-ban felszentelt nagyszénási katolikus templom akkori csillárjában találtam papírrégiségeket 2023-ban. Az a bizonyos ódon csillár is a 2006-2007-es templomi nagy felújításkor lekerült a mennyezetről, raktárba vitték sok más egyéb, régi, már nem használatos dologgal együtt. Ott porosodott. A kovácsoltvas, sokemeletes, sokszögű, valaha láncokkal egybefűzött csillár egyik részén megpillantottam valami fehér dolgot – akkor már megdobbant a szívem. Úristen, vajon mi lehet az? Nem tudtam hozzáférni, ezért megnyitottam. Meglepődtem, mert kikerült belőle ez szép kézírással született 1926-os dokumentum. Beleborzongtam. Láttam, ez valami nagy kincs! Kibontottam, olvasgattam, és borsózott a hátam: Tisztelt megtaláló... és ez én vagyok, nekem, a megtalálónak szánta sorait a levélíró! Fantasztikus érzés volt... A díszesen kovácsolt dísztagokban (volt 13 ilyen csillárelem) három ezeket a papírokat rejtette. Egy újságot és két kézzel írt okmányt – elevenítette fel a levelek megtalálásának a feledhetetlen pillanatait Fejes György.

– A majd 100 éves kézírás olvasása közben valami kiscsákói vonal is beugrott, ezért juttattam el Nagy Lajosékhoz, akik elkötelezetten, sok éve kutatják a kiscsákói múltat. Azóta már kiderült, az 1926-os kordokumentum készítője, Erdélyi József, nem kiscsákói. Ám a helytörténettel foglalkozó házaspárnak így is adott már feladatot e titokzatos történet – tette hozzá Fejes György.

Nagy Lajosék megerősítették: mivel Erdélyi József 1926. augusztusában írt levelében az szerepel, hogy szegedi származású, ezért keresni kezdik a levélíró leszármazottait. De helyben, Nagyszénáson is megmozgatják ismeretségi körüket, hátha minél több információra rálelnek abból az időből.

Fotón még láthatók a kincseket rejtő csillárelemek

A nagyszénási katolikus közösség életét jól ismerő Pogonyiné Tóth Ilonához is ellátogattunk. A Nagyszénási Katolikus Templomért Alapítvány elnöke amikor hírét vette, hogy templomuk régi csillárjában milyen kincsek rejtőztek, elővette azokat az albumokat, fotókat, templomtörténettel foglalkozó kiadványokat, ahol esetleg felbukkannak a történethez kapcsolható plusz információk. Kiderült, amikor a szénásiak templomát kívül s belül felújították, a munkák kezdetekor a régi, leszerelt csillárról készültek fényképek. Az egyik fotón jól látszanak azok a bizonyos csillárelemek, amikbe elrejtették egykor Erdélyi József feljegyzéseit és a Friss újság egy példányát.

„Én Szegedről származtam ide...”

A levél írója, Erdélyi József ezt írta:

,,Én Szegedről származtam ide 1925. június 1-én mint gépkezelő. 1926. május 1-én nősültem meg itt... özvegy Melis Istvánné, született Gágyor Julianna két fiával... Melis Janika most 14 éves, Sándor 13, az én fiam 14 éves, Erdélyi József Szegeden lakik a Katona utca 3. szám alatt saját házban a nagymamájával. Ha tehát valamikor napvilágot látnának e sorok, tudják meg, ki volt nekik a dédapjok, illetve anyjuk, egyúttal egy újságot is teszek ide, hogy tudják meg milyen világ van most. Erdélyi József, 1926. VIII. 14.”

Egy másik megsárgult levél

,,E csillárt adományozta a nagyszénási római katolikus templomnak Isten dicsőségére és az emberek fejlődésére Zupka család. Készítették: Zupka József, Erdélyi József, Kerekes Mihály. Békés megye, Nagyszénás, Székes m. 1926. aug. 15-én.”

Az pedig a helytörténettel foglalkozók izgalmas múltkutatásából majd körvonalazódhat később, ki is volt ez a mindenre (különösen a jövő generációira) is gondoló Erdélyi József; pontosan mikor helyezhette el az 1926 augusztusában felszentelt templom csillárjában a leveleit; s kik a leszármazottak; hol s merre élnek, mit csinálnak s vajon mit tudnak ük- vagy nagyapjukról, munkásságáról?