A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek - galériával, videóval

Hetvenhét éve, 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogtalanul letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc esztendőt töltött fogságban – emlékeztetett Gera Andrea, a Keri, vagyis a BSZC Zwack József Technikum és Szakképző Iskola történelemtanára, hozzátéve, hogy ennek apropóján emlékeznek meg ezen a napon a kommunista diktatúrák áldozatairól.

Kiemelte, világszerte 100 millióra teszik a kommunista diktatúrák áldozatainak számát. A magyar áldozatok számát nem igazán lehet meghatározni, szó van többek között azokról, akiket megöltek, akiket öngyilkosságba sodortak, akiket bebörtönöztek, akiket táborokba hurcoltak, akiket megfosztottak a tanulás lehetőségétől.

Gera Andrea hangsúlyozta, hogy a kommunizmus borzalmaiba az ország 1919-ben, a Kun Béla nevével fémjelzett Tanácsköztársaság idején belekóstolt, a proletárdiktatúra 133 napja közel 600 ember életébe került. Aztán a kommunizmus szörnyűségei újra elérték az országot a második világháború végén. A megszálló szovjet csapatok civileket gyűjtöttek a Kárpát-medencében, háromnapos kis munkára, málenkij robotra, de évekre szállították el őket munkatáborokba. 

A hadifoglyokkal és az elhurcoltakkal együtt az áldozatok száma meghaladta a 600 ezret, egyharmaduk sosem tért haza – folytatta a középiskola történelemtanára. Kiemelte, hogy a kommunizmus nem múlt el nyomtalanul, ott van a politikában, a gazdasági életben, ezért fontos emlékezni az áldozatokra, hogy ezek a rémtettek ne fordulhassanak elő újra.

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – többek között Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című műve is megjelent abban a műsorban, amellyel a Keri tanulói jelentkeztek a megemlékezésen.

A fiatalok a műsorban ismertették, hogy 1947-től a kommunisták fokozatosan megszerezték a hatalmat és kiépítették a diktatúrát. Az embereket állandó félelemben tartották, nem lehetett tudni, hogy kiért és miért jön el a fekete autó. Államosították a cégeket, a paraszti társadalom jelentős részét kuláknak bélyegezték. Az állam mindent ellenőrizni akart, a magánéletet is, 40 ezer besúgóval 1 millió embert figyeltek meg.

Külön megemlékeztek Kovács Béláról, a Független Kisgazdapárt 1947-ben elhurcolt főtitkáráról, aki több börtönt is megjárt, majd 1952-ben a Szovjetunió elleni kémkedés miatt kényszermunkára ítélték. A fogságban megbetegedett, 1955-ben adták át a magyar hatóságoknak. Ekkor Jászberénybe került, többször megverték, és 1956 tavaszán engedték el, hazatért a baranyai Patacsra. Az 56-os forradalom idején is szerepet vállalt.