Együtt dobbant az orosháziak szíve

Van olyan magyar széles e világon, aki ne ismerné a Nemzeti dal sorait? Van olyan magyar széles e világon, aki ne ismerné Petőfi Sándor nevét? Aki ne hallott volna a 12 pontról? Aki ne tűzné büszkén a szíve fölé a nemzeti színű kokárdát? –  Dávid Zoltán az ünnepi percekben felelevenítette 1848. március 15-e történéseit, s ahogy a forradalom kitörésének híre futótűzként terjedt az országban, eljutva Orosházára, annak helyi vonatkozásairól is megemlékezett a városvezető.

– Az orosháziak néhány nap leforgása alatt tudomást szereztek a Pesten történtekről. Március 18-án kapta kézhez Mikolay István lelkész Pesten élő fia levelét, aki részletesen beszámolt az eseményekről. És miután a hírt megtudták, a megye fiai is a forradalom ügye mellé álltak. Miért vonultak utcára a márciusi ifjak? Miért dobbant meg az orosháziak szíve is? Mit akart olyan erősen a magyar nép, hogy fiait hadba küldte? A közös cél az volt, ami nekünk ma már természetes: szabad magyar világot teremteni. Élni ebben a világban magyar nyelven, békében. Függetlennek lenni, a sorsunkról magunk dönteni. Ennyit akartak. Nem többet, nem kevesebbet. Békés megyéből is több ezer ember csatlakozott a nemzetőrséghez és ősszel már fegyvert kellett fogniuk, hogy a kivívott jogokat megvédhessék. Tudjuk, hogy végül a túlerő legyőzte a szabadságharcosokat és a megtorlás kegyetlen volt. De forradalom történetéből megtanuljuk azt is, hogy milyen rendkívüli dolgokra vagyunk képesek együtt – fogalmazott a polgármester.

– Úgy hálálhatjuk meg a magyar szabadságért hozott áldozatot, ha emlékezünk a 48-asokra és a forradalom szellemiségéhez méltón éljük mindennapjainkat. Az az örökségünk, az a feladatunk, hogy tiszta szívvel és tiszta lélekkel fáradozzunk ezért az országért, hazánk jövőjéért éppen úgy, mint szűkebb hazánkért, szeretett városunkért, Orosházáért. Az a feladatunk, hogy hittel éljük a napokat, hogy a saját kezünkben tartsuk a sorsunkat, hogy összefogva munkálkodjunk a közös célokért. Hogy a ma még papírzászlót lengető apró gyermekekre csodálatos, erős, szabad magyar hazát hagyjunk örökül. Mert ezt akarták a 48-asok.

Az ünnepi gondolatok után a városi megemlékezés keretében a helyi Eötvös iskola diákjai és Szélpál Szilveszter, a Szegedi Nemzeti Színház művésze műsorral lépett az ünneplők elé. Koszorúzással ért véget a megemlékezés.