2024.03.27. 11:53
Mézeskalácsokat is mintáz húsvétra a szentandrási tojásfestő
Húsvétkor egykoron a kézzel festett hímes tojások hódítottak Békésben, ezekkel köszönték meg a locsolkodást a lányok, asszonyok. A békésszentandrási Lázár Julianna népi iparművész, grillázs-, mézeskalács-készítő és tojásfestő mostanában leginkább mézeskalácsot süt és mintáz húsvétra, mert a gyermekek kedvencei. Szépek, tojásformájúak is vannak, ami pedig a legfontosabb, megehetők, finomak.
Lázár Julianna kiemelte, az egészen kicsi gyermekeknek is örömet lehet okozni a mézeskalácsokkal, ők még nem igazán tudnak mit kezdeni egy valódi hímes tojással. A mézeskalácsra is rárajzolhatók az egyébként csak tojásokon használt motívumok.
– Nem csak síkban, de 3D-ben is készíthetők, belsejükbe cukorkát, csokidrazsét vagy pici mézesfigurát rejtünk – hangsúlyozta. – Nem csak gyermekek, de a felnőttek is kedvelik a névre szóló finomságot.
A népi iparművész a kezdetekről elmondta, két gyermekével volt otthon évtizedekkel ezelőtt összesen hat évet, amikor egy húsvét előtt úgy döntött, spórolási indokkal nem tart nagybevásárlást, hanem elkészít saját maga mindent, ami az ünnephez tartozik. Így járt el az ajándékozással kapcsolatban is, amit hímes tojásokkal oldott meg.
– Akkoriban még divatosak voltak a képeslapok, amiken tetszetős húsvéti tojások voltak, eldöntöttem, készítek olyanokat én is – mesélte Csabán, a Tégla Népművészeti Alkotóházban, ahol a napokban is készített mézeskalácsokat, festett hímes tojásokat. Karcolással kezdtem, az irodalomból pedig tudtam, hogy létezik az íróka, ami erre való, de az eleinte nem állt hozzám közel. Befestettem egyszínűre a tojást, majd lekapartam róla a felesleges festéket.
Aztán viszont addig szemezgetett az írókával, hogy végül készített magának egyet. Nem is akármilyet, hiszen az övé egyedi darab, a saját igényeire szabva. A lényege, hogy kevésbé balesetveszélyes, mint a sokak által ismert, tűre felcsavart alumínium lemez, amit hevített edénybe kellett mártani. Bár iskolás korában nem tartozott a kedvenc tantárgyai közé a fizika, az írókakészítés miatt mégis megbarátkozott vele, és segítségül hívta.
Írókája egy tölcsérszerű alumínium csőből áll, ami kúpszerű, és egy bambusz rúdra rögzített. Ennek az alumínium végét mártja bele a felhevített gyertyába, amit az automatikusan felszív, és egész hosszan tud vele írni a tojásra. Találmánya ráadásul nem csöpög és nem is romlik el.
A karcolt tojás nagyon munkaigényes
A tojásfestő kifejtette, a karcolt tojás nagyon munkaigényes, csak a mintázása több órát vesz igénybe egy darabnak, az írókával való díszítés ugyanakkor pár perc alatt elkézül. Egész évben gyűjti és festi a tojásokat, amiket megrendelésre készít, de már jóval kisebb darabszámban, mint néhány éve, a mézeskalácsok kelendőbbek.
Lázár Julianna elmondta, egy lyukat fúr a tojásba, és azon keresztül távolítja el a belsejét, majd mossa ki mindegyiket. Végül a díszítés után az a lyuk lesz a kiindulópontja az akasztójának is. Hozzátette, a kifújásnál is egyszerű eszközöket és házi praktikákat alkalmaz. Nem kell hozzá neki más, csak egy nagy, műanyag fecskendő, a hozzá való legvastagabb tű, amit derékszögben meghajlít. Kell emellett még egy rézgolyós tollbetét, ami ma már igencsak ritkaság.
Egy kisebb tűvel a tojás hegyesebb végét megszúrja, majd lényegében kihasít belőle egy szép, szabályos kört. Hangsúlyozta, nem kell félni a művelettől, mert nem törik össze közben a tojás. Végül a lyukkal lefelé fordítja a tojást, és a nagy tűvel levegőt fúj bele többször, amitől kijön a tartalma, majd először forró, utána hideg vízbe mártja felváltva, és így tisztítja ki. A tojás belsejéből persze rengeteg összegyűlik nála, ezért sok piskótát süt.
Leejtve nem törnek el, visszapattannak
Lázár Julianna húsvéti tojásai abból a szempontból is különlegesek, hogy leejtve nem törnek el, hanem visszapattannak, de összeroppantani is csak nagy nehezen lehetne őket. Ezt egy belső viaszréteggel oldja meg, amitől végképp tartósak lesznek a díszített húsvéti csodák. Ehhez azonban az kell, hogy a tojásokon ne legyen hajszálrepedés, aminek jelenlétével egyébként sem lehetne dolgozni velük, hiszen a túlnyomás szétfeszíti őket, és lényegében felrobbannak menet közben.