Wenckheim Krisztina grófnőre, a leggazdagabb árvára emlékeztek - galériával

Balogh József, Szabadkígyós polgármestere kiemelte, 1849. április 21-én, 175 éve Ókígyóson megszületett egy kislány, Wenckheim Krisztina, aki a család folytonosságát jelentette azáltal, hogy felnőve hét gyermeknek adott életet. Ennek kapcsán külön köszöntötte a megemlékezésre ellátogató Wenckheim leszármazottakat. 

– Wenckheim Krisztina 175 évvel ezelőtti születése a település, az akkori Ókígyós szempontjából is meghatározó jelentőségű – tette hozzá. – A hely szelleme kötelez. Itt vagyunk azon személyiségek sírjainál, akik településünk és vármegyénk jelentős alakjai voltak. Itt pihen békében a „magyar nábob”, itt pihen Wenckheim Krisztina, aki nyolcévesen fogadta Ókígyóson a császári párt, és felnőttként Sisi császárné társadalkodónője volt.

Megőrzik Wenckheim Krisztina emlékét

Balogh József elmondta, a grófnő életútja tipikus példája annak a Deák Ferenc által irányított politikai változásnak, amit kiegyezés néven ismerünk. A kiegyezés utáni évtizedek jelentős fejlődést hoztak Magyarországnak, és ennek az időszaknak Békés vármegyében fontos szereplője volt Wenckheim Krisztina. Azon túl, hogy hét gyermeket szült és felnevelt, rengeteg fejlesztés fűződik a nevéhez. A hét gyermek közül még öt az ókasélyban született. 1882-ben készült el az új kastély Ybl Miklós tervei nyomán, és két gyermeke, Mária és Ilona már ott jöttek a világra.

Balogh József részletesen szólt azokról a létesítményekről, illetve szociális újításáról, amelyek az alkotó Wenckheim Krisztina nevéhez fűződnek. 

– Kegyeletünkben, lelkünkben őrizzük tovább Ókígyós szülötte, a vármegye nagy jótevőjének emlékét – hangsúlyozta a polgármester.

Regénybe illő élet

Dr. Takács Árpád, Békés vármegye főispánja beszédében úgy fogalmazott, a grófnő kivételes személyiség volt; csillagkeresztes császári és királyi palotahölgy, az Erzsébet-rendjel, és a pápai „Pro ecclesia et pontifice” rendjel tulajdonosa.

– Már a születése is regénybe illő volt. Atyja, III. Wenckheim József Antal nem volt szerencsés a szerelemben, a párválasztásban, s nem sikerültek a házasságai. Két felesége fiatalon, utód nélkül távozott a földi világból – részletezte. – A gróf már maga sem volt ifjú, hiszen a 67. életévét taposta, amikor beleszeretett a nálánál 45 esztendővel fiatalabb, akkor mindösszesen 22 éves, polgári származású Scherz Krisztinába, akivel 1847. november 25-én esküdtek örök hűséget egymásnak. Az esküvő örömét azonban beárnyékolta a gróf unokaöccsének, a gerlai uradalom urának, gróf Wenckheim Károlynak, a szokványosnak és jóindulatúnak cseppet sem nevezhető „nászajándéka”. Éjfekete lovak húzták a fekete halottas díszkocsit, s rajta fekete bársonnyal letakart fekete koporsó volt. „Ez való neked, nem a fiatal feleség” – szólt az üzenet, amit az örökségre éhes unokaöccs címzett az idős grófnak. Ezt a szálat Jókai Mór is felhasználta Egy magyar nábob című regényében. Scherz Krisztina a szülés után röviddel meghalt, az idős gróf három évvel később hunyt el. Lányuk, gróf Wenckheim Krisztina, a kígyósi uradalom egyedüli örököse pedig az „ország leggazdagabb árvája” lett, mindösszesen 3 évesen.

A megtestesült jószolgálat és jótékonyság

Dr. Takács Árpád kifejtette, Wenckheim Krisztina egyik gyámja a széles műveltségű és világot látott Göndöcs Benedek gyulai apátplébános lett, aki a gondjaira bízott grófnőt erényekben gazdaggá, fennkölt lelkűvé és könyörületes szívűvé nevelte. Mire eladósorba került, gróf Wenckheim Krisztina számított Magyarország legjobb partijának. Nemcsak szép, okos, művelt, és szociálisan érzékeny, hanem az egyik legnagyobb vagyont birtokló arisztokrata hölgy volt, akit Sisi a palotahölgyei közé választott. Romantikus regénybe illő fordulatként szerelembe esett legnagyobb ellensége, Wenckheim Károly gróf fiával, Wenckheim Frigyessel, akivel 1872. június 18-án mondták ki a boldogító igent. Házasságuk igazi szerelmi házasság volt, frigyüket gazdag gyermekáldás koronázta, hét gyermekük született.

– Wenckheim Krisztina maga volt a megtestesült jószolgálat és jótékonyság, a szegények és elesettek gyámolítója, az özvegyek és árvák bőkezű és önzetlen támogatója – folytatta a gondolatot a főispán. – Egybekelésükkor 100 ezer forinttal megalapította a gyulai árvaházat, majd halálig felügyelte az ott élő gyermekek jóllétét. 1892-ben a Gyulán felállítandó főgimnázium létesítésére alapítványt hozott létre. Negyvenöt esztendeig volt a Gyulai Nőegylet elnöke, ahol elképesztő karitatív tevékenységet fejtett ki. Havonta 80 szegényt támogatott, de a rászoruló betegeket, időseket és gyermekeket is rendszeresen segítette. A nehéz sorsú nők részére menhelyet állított fel, népkonyhát működtetett.

Mint elmondta, a grófnő az újítás, az újszerű építészeti megoldások, az innováció lelkes és elkötelezett híve volt. Legékesebb bizonyítéka ennek az Ybl Miklós tervei alapján eklektikus, neoreneszánsz stílusban épített szabadkígyósi Wenckheim-kastély. Átadásakor korának legfényesebb, legkorszerűbb kastélya volt. 

– Ez a kastély a múlt dicsősége és a jövő reménysége, nemcsak vármegyei, de országos viszonylatban is egy szimbólum – hangsúlyozta dr. Takács Árpád.

Magyarok és békésiek

Kígyós kapcsán elmondta, őseik a József Antal által betelepített 100 dohánytermesztő család között voltak, akik e mocsaras, lápos vidékből új életet fakasztottak. 

– A kígyósi pusztában gyökeret eresztett telepesek hittek. Hittek a Jóistenben, hittek az álmaikban, hittek a jövendőben, és konok, kitartó munkával építkeztek – fogalmazott dr. Takács Árpád. – Összeköt bennünket a Wenckheim név, akik ennek a térségnek, hitet és reményt adtak. Erre van szükségünk ma is. Hogy érdemes itt élni, jó ide hazatérni és van jövő. Van békési jövő, és van magyar jövő. A főrangú család közel három évszázad óta összeforrt a magyar haza történetével. Kiváló emberek, akik gazdálkodtak, politizáltak, kormányoztak, ápolták a kultúrát és a hagyományokat, de felismerték a kor hívó szavát és fejlesztették a vármegyét.

Dr. Takács Árpád beszéde végén úgy fogalmazott, akik itt élnek, értik az idők szavát. 

– Szorgalmasan dolgoznak, élik a mindennapjaikat, így biztosítva jövőt gyermekeiknek. Itt nem a szerencsében bízunk, hanem a munkában hiszünk, és az általa elérhető eredményben. Mi itt szeretnénk élni, ebben az országban, ebben a vármegyében. Magyarok akarunk lenni, és nem egyszerűen magyarok és békésiek. Hanem csak azért is magyarok és békésiek. Szent István szemével akarunk látni, Kazinczy nyelvén akarunk szólni, apáink útját akarjuk járni – hangsúlyozta.

„Így születtem én, Krisztina”

A megemlékezés végén Lánczi Ildikó, a szabadkígyósi Intézői Lak kulturális vezetője ismertette azt a levelet, amelyet Csernok Krisztina írt a közelmúltban a számára, ahogy a levélíró fogalmazott a saját „kis történetével”.

„Nagyapám édesapja a Wenckheim grófnál dolgozott lovászként. Nagyapám Csernok Lajos 1924-ben látta meg a napvilágot, Krisztina grófnő halála előtt. Sajnos gyermekbénulással született. Krisztina grófnő akkor hat beteg gyermeket vitetett el a faluból a Szent Anna kórházba, köztük a nagyapámat, hogy meggyógyítsák őket. Amikor édesapám, Lajos megnősült, a nagytata kérése az volt, hogy ha leánygyermek születik, a Krisztina nevet adják neki, ezzel fejezve ki mérhetetlen háláját azért a csodálatos tettért, amit a grófnő vele tett. Így születtem én, Krisztina.” – állt a levélben.

Különleges programok a kastélyban

A szabadkígyósi Wenckheim kastélyban kora délutántól estig számos program várta az érdeklődőket az évforduló alkalmából. Karin Wenckheim grófnő személyes történeteivel, családi legendáriumokkal fűszerezve kalauzolta végig a látogatókat a tárlaton.

Bauer Barbara, „A leggazdagabb árva” című könyv szerzőjének vezetésével a grófnőt egy író szemével ismerhették meg. 

Wenckheim Krisztina közjótékonysági tevékenysége címmel dr. Temesváry-Kovács Anett, PhD történész tartott előadást, végül ünnepi szentmisét rendeztek Wenckheim Krisztina grófnő tiszteletére.