Érték-Mentő-Öv: a kétsopronyi Kemencés tanyán találkoztak

Szlávik Krisztina, a tanyát működtető PONT MI Közhasznú Egyesület alelnöke kiemelte, a változatos, színes programok között az ismerkedő, csapatépítő, önismereti műhelymunkától kezdve, a kézműves műhelyeken keresztül az esti házikoncertig, sokféle műfajt próbálhattak ki a résztvevők az Érték-Mentő-Öv keretében. Novák Magdolna meseterapeuta finoman melegítette rá a kezdetben még idegenkedőket egymás játékos megismerésére. Szferléné Dénes Pálma 24 órás jelenléte azoknak is biztonságot adott, akik jobban igényelték az ismerős felnőtt jelenlétét.

Éjfélkor még bújócskát játszottak

Része volt a programnak egy délutáni kirándulás a Szabadkígyósi Wenckheim-kastélyba, ahol többen még nem jártak. Vasárnap délután különleges vendég tartott előadást és műhelymunkát a fiataloknak: Balogh Tibor, grafikus-, és festőművész, aki maga is állami gondozásban nőtt fel a Tiszadobi Gyermekotthonban.

A cigány képzőművész beszélt az életéről, tapasztalatairól és a képzőművészet eszközeivel játékos önismereti munkára hívta a résztvevőket. A csoportfoglalkozásra a felnőttek is kíváncsiak voltak, mivel Tibor már járt egyszer a tanyán évekkel ezelőtt, énekesként, merőben más művészi oldaláról mutatkozva be a tanyasi közönségnek.

Tokár János, az egyesület elnöke a „bemeneti és kimeneti” hatások, érzések felmérése mellett autójában töltötte a májusi éjszakát, fél szemét nyitva tartva, amire szinte nem is volt szükség. Bár a lakásotthonból érkezők nem tudtak betelni azzal a szabadsággal, ami lehetővé tette számukra, hogy éjfélkor még bújócskát játszhassanak, ezen kívül nagyobb duhajkodással nem kellett megküzdeni a tábor vezetőségének.

Érték-Mentő-Öv: a biztonságérzete miatt is fontos volt Pálma jelenléte

A vasárnap esti kerti partit nem mosta el az eső, így az egyesület önkéntese, Szász György birtokán a közösen elkészített rablópecsenye elfogyasztása után különleges akusztikus koncert színesítette a programot Tóth Árpád jóvoltából. Ezután szabadtéri játékokat tanított a Voltage Klub, mely még most is tartana, ha közben nem hajnalodik rá a társaságra.

Pünkösd a különböző nyelvet beszélő népek egyetértésének, egymás megértésének ünnepe is, a Szentlélek munkája nyomán az egymás felé fordulás, a különbségek feloldásának csodája is megtörténhet. Ez létrejött a Kemencés Tanya pünkösdi hétvégéjén.

Szferléné Dénes Pálma fontos szereplője volt a Kemencés Tanya hétvégéjének. Pálma a dévaványai Csillagfény Gyermekotthonban dolgozik főállásban, mint pszichológiai tanácsadó, és mellette havi 60 órában a békési lakásotthonokban is.

– Ezen a hosszú hétvégén a gyermekotthoni és lakásotthoni gyermekek kísérője voltam. Elsősorban a dévaványai gyermekek mellett, mert ők még sosem voltak még a Kemencés Tanyán – hangsúlyozta. – Ezek a gyerekek bizalommal vannak felém, ismernek engem, és én is őket. Számukra, a biztonságérzetük miatt is fontos volt a jelenlétem. Amikor kiértünk a tanyára nagyon megriadtak attól, hogy mi is lesz ott, hiszen ez csak egy tanya, nincs semmi különös.

Pálma elmondta. a gyermekek szívük szerint menekültek volna onnan, lassan oldódtak fel.

Ahogy a vörös fény olvadt be a földbe, úgy illant el a gyermekekből a szorongás

– Az számomra is nagy élmény volt, amikor láttam őket, ahogy este leültek a kukoricaföld szélén és előttük nem volt más, csak a naplemente. S ahogy a vörös fény olvadt be a földbe, úgy illant el a gyermekekből a szorongás, a feszültség. Másnap este más sötétedett, mikor az egyik 15 éves gyermek azt mondta „úgysem volt igazi gyermekkorom, hát bújócskázzunk!” Reggelig játszottak olyan igazi gyermekként, amit ők talán addig sosem éltek meg. S megvárták azt, ahogy a nap ébredt, s a vörös fény emelkedésével kicsit megpihentek. Szívfájdító, de boldog érzés volt ezt látni – ecsetelte Pálma. – Az én szerepem nem volt sok ebben a táborban. Ott voltam végig, a gyermekek és én is alig-alig aludtunk. Tulajdonképpen csak egy híd voltam, a családban élő és a családjukból kikerült gyermekek közt. Csupán bíztak bennem és ettől biztonságban érezték magukat, bátrabbá váltak abban, hogy elfogadják a másik, a számukra oly távol lévő, rendezett családban élő gyermekek közeledését. Azt viszont érzékeltem, hogy mindig igényelték, még éjjel is az elérhetőségemet. Olykor odafutottak hozzám „Pálma néni képzelje…” aztán mentek vissza a többiekhez, mert akkor nekik elég volt annyi, hogy Pálma néni valahol megvan, és elérhető. 

Mindig a bőrükön érzik a stigmát

A szakember elmondta, családból kiemelt gyermekek, a gyermekotthonban nevelkedő gyermekek bármennyire is elfogadó a környezet, mindig a bőrükön érzik a stigmát. Nehezen és bizalmatlanul fogadják a külvilág közeledését, mert egyrészt talán már nem is érzik ennek fontosságát, másrészt annyi kegyetlen élmény égett be az emlékeikbe, ami miatt már a bizalmuk megsebződött.

– Ők nem hallották azt gyermekként otthon, hogy értékesek, hogy igazi kincsek, hogy nélkülük a világ sem forog, mint minden más egészséges családban nevelkedő gyermek – hangsúlyozta Szferléné Dénes Pálma. – Talán már el is hitték azt, hogy a világnak sem számít az, hogy mi lesz velük. Itt, ebben a táborban pedig ezek a gyerekek egymással valós közösségi élményeket megélve egymás szemében megláthatták azt, hogy valóban csodálatos emberek ők maguk is, és hogy van út számukra egymás felé, hogy van értelme együtt lenni és jó együtt lenni. S azt hiszem ez a megtapasztalás fontos volt a gyermekcsoport minden tagjára nézve.