„A legfontosabb az, hogy béke legyen” - galériával

A trianoni békediktátum nem szerződés volt az, hiszen a szerződés valamennyi szerződő fél közös és egybehangzó akaratelhatározása alapján köttetik. A Trianon palotában nem volt sem közös, sem egybehangzó az akarat. Az első világháborúban győztes nagyhatalmak ránk kényszerítették a feltételek elfogadását, amely feltételek hazánk létezését végveszélybe sodorták. Csak az elmúlt 104 esztendő egymást követő nemzedékei eszének, találékonyságának és munkájának köszönhetjük, hogy ma a trianoni akarat ellenére is létezik Magyarország – emelte ki dr. Görgényi Ernő.

A polgármester elmondta, a diktátum a békét sem szolgálta.

– A háború utáni békekötés célja, hogy az emberiség cselekvőképessége és energiái új erőre kapjanak, és ne vesszen el a szolidaritás szelleme. E helyett a trianoni diktátum és általában a versailles-i békeszerződések a bosszúállás dokumentumai lettek. A versailles-i szerződések, közöttük kiemelkedően a trianoni diktátum kegyetlensége példa nélküli, a történelem még nem produkált hozzá hasonlót Európában. Azelőtt komoly fegyveres konfliktusokat békekötések zártak le, amelyek során a művelt Európa nem ragaszkodott a legyőzöttek kifosztásához és megalázásához. Az első világháború után azonban ez történt: kifosztották és megalázták a legyőzötteket. A versailles-i békék inkább a gúny, mintsem a béke okiratai – részletezte. – Ezért mi, akik ma emlékezni gyűltünk össze, mégis szerencsések vagyunk, mert mindezek ellenére van hazánk. Ma is van sok nép, melynek nem adatik meg, hogy legyen hazája.

Mint kifejtette, a trianoni békediktátum egy háború közvetlen következménye volt.

– Olyan háború következménye, amelyet Magyarország nem akart, de amelybe belekényszerítették hazánkat. Ahogyan azt gróf Tisza István miniszterelnök felismerte, Magyarország akkor sem nyert volna semmit a háborúval, ha azt a győztesek oldalán fejezi be. Az első világháborúban, vagy ahogyan akkor nevezték, a Nagy Háborúban győztes hatalmak a történelmi Magyarországot felszabdalták. 282 ezer 870 négyzetkilométernyi területének kétharmadát veszítettük el, országunk területe 92 ezer 963 négyzetkilométerre töpörödött – elevenítette fel a nemzettragédiát. – Magyarország népessége 18 millió főről 7 millió 600 ezer lélekre csökkent. És ami a legfájóbb, 3 millió 200 ezer magyar ember rekedt határainkon túl, akiknek kétharmada tömbben élt. 3 millió 200 ezer magyar ember találta magát egyik napról a másikra egy idegen államban, úgy, hogy ő nem költözött sehova. Közülük 1.6 millió Romániába, 1 millió Csehszlovákiába, csaknem félmillió Jugoszláviába, 70 ezer Burgenlanddal együtt Ausztriába, 7 ezer pedig Fiuméval Olaszországba került. Országunkat kirabolták, az új határokon kívülre került magyar testvéreinket ezerszámra űzték el otthonukból, megfosztva őket attól a vagyontól – lakóházuktól, földjüktől, kisboltjuktól –, melyért őseikkel együtt keményen megdolgoztak. Elüldözött magyarok tízezrei éltek vagonokban magyarországi vasútállomások szélső vágányain, éveken át. A lakosság széles körének egészségügyi állapota, fizikai állóképessége legyengült, a spanyolnátha, tüdővész és gyermekbetegségek pusztították a magyart. Vaskos kötetek tárják fel, és elemzik azokat az anyagi, emberi és szellemi-kulturális veszteségeket, amelyeket Trianon miatt szenvedett el a magyarság.

Dr. Görgényi Ernő felidézte az első világháború háború előtti Gyula életét, illetve szólt arról a láncolatról, amely a világégés kitöréséhez vezetett.

– Trianon az a máig lüktető seb, amely emlékeztet bennünket arra, hogy mit veszíthet egy nemzet a háborúval. Trianon az a máig lüktető seb, amely ébren tartja bennünk a tudást arról, hogy mi a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy béke legyen, hogy megőrizzük a békét. Legyen béke Európában, legyen béke Magyarországon, legyen béke Gyulán – hangsúlyozta beszéde végén dr. Görgényi Ernő.