Pusztákon legelnek a juhok, a szürkemarhák

A puszta különböző részei az itt élő emberek számára természetesnek vett neveket viselnek, így például a legdélebbi rész Csomorkány és a legészakibb Fecskés.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében ott élő magyar szürkemarhák, cigája és racka juhok takarmányozása és tartási formájának legfontosabb eleme a legeltetés. Az állatok ridegtartásban vannak addig, míg az őszi esős időjárás be nem köszönt. E legeltetéshez szokott állatok húsa már a régmúltban is különleges minőségű és keresett termék volt. Átlagosan a legeltetési időszakot évente 200-220 nappal számolják, de ezt az időjárási viszonyok az őszi időszakban nagyban befolyásolhatják. A tavaszi kihajtás nemcsak az adott pusztarész legelő állattal való hasznosítását jelenti, hanem az Alföldre jellemző nyílt, füves, pusztai táj fenntartásához is hozzájárul – olvasható a nemzeti park honlapjának a beszámolójából.

A legelő háziállatok jól alkalmazkodtak a szélsőségesnek mondott, cseppet sem barátságos pusztai viszonyokhoz, hiszen mindent lelegelnek, amit elérnek. Kiválóan hasznosítják a gyenge minőségű szikes legelőket, amelyek másra nem alkalmasak és az intenzívebb tartást igénylő marhafajták számára már haszontalanok. Ezekhez a területekhez különösen gazdag élővilág tartozik, ezért megőrzésük fontos feladata a nemzeti park igazgatóságnak.