Megszólaltak a harangok, 80 éve volt Békéscsaba bombázása

A második világháború ideje alatt, 1944. szeptember 21-én Békéscsabát légitámadás érte. Az első bombákat 10 óra 28 perckor oldották ki a vasútállomás környékén. Békéscsaba bombázása közel száz halálos áldozattal járt, a vasútállomás és annak környéke szinte teljesen megsemmisült. A Munkácsy Mihály Múzeum kezdeményezésére ezért szombaton 10 óra 28 perckor Békéscsaba egyházi felekezetei harangszóval emlékeztek a megrázó eseményre és az áldozatokra – közölte a Munkácsy Mihály Múzeum.

Felértékelődött a békéscsabai vasútállomás

Azt követően, hogy 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, majd, hogy augusztus végén Románia átállt a szövetségesek oldalára, felértékelődött a békéscsabai vasútállomás szerepe – kezdte Ugrai Gábor, a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium történelemtanára, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke az emlékező séta első állomásán, a vasúti temetőben. 

Szeptember 18-án egy légi felderítés során szemügyre vették, hogy milyen szerelvények állomásoznak a békéscsabai vasútállomáson. Hozzátette: volt sokszor légiriadó Békéscsabán, ilyenkor mindenki bement a kijelölt óvóhelyére – érdekesség, hogy például a Kossuth téren árkokat, gödröket ástak, azokba feküdtek bele –, de szeptember 21-ig nem bombáztak. Ekkor volt az első és legjelentősebb, Békéscsabát ért bombatámadás.

Békéscsaba bombázása közel száz áldozatot követelt

A szövetségesek gépei Olaszországban szálltak fel, majd Szarvasnál kettéváltak, az egyik csapat Debrecent, a másik pedig Békéscsabát vette célba. Békéscsaba felett 56 gép jelent meg – csak a hanghatásuk félelmetes lehetett –, és 607 bomba hullott a városra 10 óra 30 perc körül. A célpont a vasútállomás volt. Az első hullámnál pontosan céloztak, a másodiknál a felszálló por és füst miatt azonban nem.
Ezért követelt civil áldozatokat is a támadás, illetve például megsemmisült Jaminában a római katolikus templom, a mai Boczkó Dániel téren pedig az egykori Kakas szálló. A halálos áldozatok száma a százat közelítette, nagy részüket a vasúti temetőben helyezték öröm nyugalomra. A legnagyobb síron – ahol sokakat eltemettek – szerepel is, hogy 1944. szeptember 21-én, Békéscsaba leggyászosabb napján vesztették életüket.

A végtisztesség mindenkit, a szovjet katonákat is megilleti

A második világháború áldozataira való megemlékezés a szovjet katonai temetőnél folytatódott, ahol Ugrai Gábor hangsúlyozta, hogy a halott katona nem ellenség, azok is áldozatok, akik az otthonuktól több száz, ezer kilométerre harcoltak és vesztették életüket.

– A végtisztesség mindenkit megillet – erősítette meg dr. Szenográdi Péter, a Belvár történelemtanára. Kiemelte, hogy Oroszország területén is több száz magyar katonasír található, azokat az ottaniak gondozzák. Mutatta az emlékművön a cirill betűs feliratot, miszerint az áldozatok a Vörös Hadsereg katonái voltak; és jelezte, hogy összesen negyven sír található a szovjet katonai temetőben, de csak kettőn olvasható név.
Elmondta, hogy 1956-ban 50-60 ezer szovjet katona vonult be Magyarországra, közülük mintegy 700-an vesztették életüket. Azt lehet tudni, hogy az elhunytak 60 százaléka a mai Oroszország, 22 százalékuk pedig Ukrajna területén született. Ebből lehet következtetni a második világháború idején bevonult szovjet hadsereg etnikai összetételére is, amelynek az elnevezése egyébként a II. Ukrán Front volt.

Kedves kirándulásnak állították be a zsidók deportálását

A vasútállomáson több emléktábla is található: van olyan, amely Békéscsaba bombázása, illetve olyan is, amely a holokauszt áldozatainak állít emléket. Itt Komáromi István, a Békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium nyugalmazott igazgatója emlékezett.
Beszélt arról, hogy Magyarország, a magyar kultúra mennyi mindent köszönhet a zsidóknak, és megemlítette, hogy a „rózsi” kifejezést a második világháború idején a nyilasok használták a „rohadt zsidó” rövidítésére. Hangsúlyozta: Békéscsaba legszebb épületeinek egy részét zsidó származású családok építették, és például az István malom vagy a téglagyár épülete is nekik köszönhető. 

1944 júniusában azt nyilatkozták az ország vezetői, hogy emberséges módon zajlik a zsidók deportálása, „kedves kirándulásnak” állították be. A deportálásokat csak július elején sikerült leállítani. A Békés vármegyei zsidóság kétharmada odaveszett, és hogy az arány nem lett magasabb, csak a „szerencsének” köszönhető. Akik visszatértek, nem találták a helyüket, közöny fogadta őket, a legtöbben elhagyták a települést, sőt az országot is.
Példátlannak, elfogadhatatlannak és megbocsájthatatlannak mondta – akkor is, ha erről a magyarok többsége semmit sem tudott –, hogy egy ország mintegy 500 ezer állampolgárát képes volt átadni egy másik államnak annak érdekében, hogy semmisítse meg őket, csak azért, mert más származásúak. 

Arany falevelek is voltak egykor a Mártíremlékművön

Az emlékező séta a Munkácsy téren, a Mártíremlékműnél ért véget. Mészáros Zsuzsanna, az egyesület alelnöke, a Munkácsy Emlékház nyugalmazott igazgatója itt beszélt Kulich Gyuláról, aki egyévesen került Békéscsabára, szabóinas lett, majd Budapestre ment, ahol csatlakozott a munkásmozgalomhoz, ami miatt aztán bebörtönözték. Elszállították a dachaui koncentrációs táborba, ott vesztette életét, jeltelen sírba temették. 
Hozzátette, hogy a szobor eredetileg Kulich Gyula számára állított emléket, de az alkotó, Varga Imre olyan művet hozott létre, amely többről szól, mint Kulich Gyula. A szenvedő emberalakot körbeveszik a fa gyökerei, a fa pedig az élet szimbóluma. A szobron korábban voltak arany falevelek is, ám azt követően, hogy a művet elvitték egy kiállításra, ezek a levelek lehullottak róla.