Kíváncsiság és segítő szándék hajtja a kutatóorvost, Zsengellér Zsuzsannát

Dr. Zsengellér Zsuzsanna orvos felmenőkkel büszkélkedhet, néhai édesanyja, dr. Zsengellérné dr. Nemcsik Magdolna elismert gyermekgyógyász volt, kilencvenéves édesapja, dr. Zsengellér Lajos pedig évtizedeken át felnőtt háziorvosi praxist vitt, a kórházi ügyeleten még idén februárban is találkozhattak vele a betegek. 

Zsengellér Zsuzsanna a szegedi gyermekklinikáról ment Cincinnatibe

 – Az életem kalandos, de igazából hétköznapi. Az orvosi egyetemet választottam, ahogy a szüleim, majd egy ösztöndíj elnyerése után a tengerentúlon telepedtem le. Ennek már harmincegy éve – sorolta a kutatóorvos, akinek édesanyja, édesapja a példaképe. Gyermekként megtapasztalta, mennyi áldozattal, lemondással, ugyanakkor eredménnyel és szépséggel jár a gyógyító hivatás. 

– A Rózsa Ferenc (ma Andrássy) Gimnázium matematika- és fizikaoktatásának magas színvonala segítette az egyetemre felkészülésemet. Szegeden diplomáztam, sőt, ott töltöttem még egy évet a Pintér Sándor professzor vezette Gyermekgyógyászati Klinikán. Rengeteg tudást szívtam magamba, főként prof. dr. László Aranka mellett, akivel együtt kutattam a genetikai- illetve anyagcsere-betegségeket – sorolta Dr. Zsengellér Zsuzsanna, aki a cisztás fibrózis génmutációinak feltérképezésében is közreműködött. Szegeden kollegialitás, gyermekszeretet jellemezte a környezetét. Mindig sokkal többre volt kíváncsi, mint amit a könyvek leírtak, eltökéltségének, szorgalmának köszönhetően két ösztöndíj közül is választhatott. A Cincinnati (Ohio) gyermekkórház pulmonológiai-biológiai osztálya mellett döntött, amit Dr. Jeffrey Whitsett professzor irányított akkoriban. 

Gyermeke születése fordulópontot jelentett

– Huszonhat éves voltam, fiatal, agilis, talán ezért is karoltak fel, fogadtak be könnyen az amerikaiak. Hamar lett baráti köröm, szorgalmasan dolgoztam, szabadidőmben teniszeztem, de gyökereket sokáig nem tudtam ereszteni. Egészen addig nem éreztem otthon magam Amerikában, míg meg nem született a kislányom. Addig pedig teljesen lekötött a munkám; a tüdőbetegségek génterápiájával foglalkoztam. A kutatások jól haladtak, így jelentkeztem a SZOTE Mikrobiológiai Intézetébe, ahol prof. Gönczöl Éva és prof. Duda Ernő lett a témavezetőm, s 2009-ben megszereztem a PhD fokozatot – részletezte tudományos pályafutása alakulását. A kutatóorvos az ezredfordulón kötötte össze életét kémikus-kutató férjével, akivel Bostonba költöztek. Az orvosnőt az ottani gyermekkórház tüdőbetegségekkel foglalkozó osztályán tárt karokkal fogadták.

A terhességi toxémia került kutatásai fókuszába 

– Ha nem lennének kíváncsi emberek, nem lennének új gyógyszerek sem, sőt, nem tárnánk fel a betegségek valódi okát, miértjét. Az ember személyisége szerintem alapvetően nem változik az évek során, én is érdeklődő, nyitott maradtam. A mai napig egyszerre ezer dolog foglalkoztat – vallotta be a kutatóorvos, aki csapatával a Toll-receptorok manipulálása által meg tudta állítani a bakteriális gyulladások terjedését antibiotikumok nélkül. Tizenöt évvel ezelőtt aztán átkerült a Harvard Egyetem másik oktatókórházába, a Beth Israelbe, ahol megtalálta a hozzá leginkább illő kutatási témát, a terhességi toxémiát. Egy főként feketebőrű férfiakat érintő genetikai eredetű vesebetegség mellett, ezt kutatja.

– A betegség a várandósságok 5-7 százalékát érinti szerte a világon, de a halálozás a fejlődő országokban, Afrikában, a Közel- és a Távol-Keleten magasabb. Fő tünete a várandós anyák magas vérnyomása, ami súlyos esetben eklampsziát (rángógörcsöt), illetve veseelégtelenséggel járó HELLP szindrómát (a terhességi toxémia legsúlyosabb formája) okoz. Tünetileg kezelik, mi viszont az alapvető okot próbáljuk orvosolni új gyógyszerekkel – sorolta. Hozzátette, külön öröm számára, hogy egykori csabai gimnáziumi osztálytársával, prof. dr. Gál Mariann-nal dolgozhat együtt, aki a massachuset-i egyetemen biokémikus. 

Magyarokkal is együtt dolgozik

–  Igyekszem nagy hangsúlyt fektetni a megszerzett tudásom átadására. Az Umass Egyetem három diákját is oktatom, emellett külön öröm, hogy tavaly a Fulbright-ösztöndíjas nőgyógyászjelölt, dr. Sziva Réka is csatlakozott hozzánk. Korábban együtt dolgoztam a békéscsabai doktornővel, dr. Pintye Diánával is. Szorosan együttműködünk a férjem vállalatával, mely kifejlesztette a multifunkcionális nitrogén-monoxid molekulákat – sorolta dr. Zsengellér Zsuzsanna. Hozzátette, Amerikában egyetlen kutató sem tud megélni pályázatok nélkül; saját és munkacsoportjának fizetését, valamint a kutatásra szánt pénzt is pályázatokból kell előteremteni. Ő a Harvard Egyetemen többet is elnyert, sőt, olyan neves díjakat tudhat magáénak, mint a patinás Milton és a Spark Grant. 

– A Harvardon több mint húsz diákom volt. Néhányuk máig ott dolgozik, sokan pedig tovább léptek; Angliában, Németországban, Franciaországban, Kanadában élnek. A magam munkája mellett rájuk vagyok a legbüszkébb. Nehéz volt elhagynom Magyarországot a családom, rokonaim, barátaim miatt, de már tudom, aki harminc éve igazán szeretett, most is szeret, megmaradt mellettem a könnyű és a nehéz időszakokban. Férjem, Garry angol származású, Boston mellett, egy 14 ezres kisvárosban élünk. A lányunk New Yorkban egyetemista, mellette modellkedik. Tavaly egy évig Ausztráliában dolgozott, január óta pedig a Harvard egyik tumorkutatást végző osztályán dolgozik. Ősztől folytatja tanulmányait a Boston Collegeban, biológusnak készül. Nagyon büszke arra, hogy angol, walesi és magyar vér is folyik az ereiben – tette hozzá.