Aradszky Anett falfestménye megidézi a hangulatos toszkán tájat

A Kulcs utcai ingatlanon több ház található. Az egyik ablakai egy fehér falra néztek, az ott élő Marika nénit pedig érthetően zavarta, hogy bár az udvar kifejezetten hangulatos, a kilátás sivár – mesélt hírportálunknak az alkotás elkészülésének előzményeiről Aradszky Anett. – Egyébként is általános tendenciának tekinthető, hogy egyre több olyan ház épül, amelyek ablakaiból nem mindig egy-egy szép kert, hanem sokszor csak egy elválasztó fal tárul a lakók elé.

Anettet régi barátság köti a házak egyikében élő Dombovári Vandához, és jól ismerik a lakóközösséget is, így gyorsan egyértelművé vált, hogy a óvónő készíti majd el a falfestményt.

A lakók eredetileg azt szerették volna, ha egy levendulamező jelenik meg a felületen, ám – miután kikérték Kéri László grafikus-festőművész véleményét –, kiderült, hogy a lila szín nem igazán illik az udvar mediterrán, barnás hangulatához. Ezután döntöttek később a toszkán táj mellett.

Aradszky Anett ezt követően részletesen tanulmányozott több festményt, hogy az említett itáliai környezetet minél élethűbben ábrázolhassa.

– Elsősorban a táj vonulatait, a cédrusokat, valamint a toszkánai épületek jellegét figyeltem meg – ecsetelte az alkotó. – Összeállt a gondolataimban egy koncepció, a hosszított táj, a dombokkal, az épülettel, a cédrusokkal. Persze a koncepció később változott is egy kicsit.

Aradszky Anett ezután óriási lendülettel fogott munkához, és addig dolgozott, amíg be nem fejezte a festményt. Érdekesség, hogy öt színnel, kékkel, pirossal, sárgával, fehérrel és zölddel tette mindezt, mégis; különösen utóbbi színnek számos árnyalata jelenik meg az alkotáson.

Marika néninek és többi lakónak is hamar elnyerte a tetszését a tájkép, és a nyugdíjas hölgy el is árulta, hogy már alig várta, hogy elkészüljön az alkotás.

Aradszky Anett egyébként sikeres, elismert óvónő, mesterpedagógus Gyulán, és emellett gyermekkora óta foglalkozik rajzolással, festéssel, képzőművészettel.

– Nagyapám és a családunk több tagja is festett, talán innen az indíttatásom – árulta el hírportálunk kérdésére. – Még gyermekként járhattam a Kohán-körbe is, bár bevallom, hogy akkoriban még tartottam a színektől. Később tűzzománcokat, illetve ismerőseim kérésére lakásokba, valamint egy-egy üzlethelyiségbe, például fodrászatba dekorációs képeket készítettem.

Az óvónő ezután egy időre abbahagyta az alkotótevékenységet, amit Kéri László ösztönzésére kezdett újra. Meglepte például a gyerekeket UV-fénnyel megvilágított képekkel, használni kezdte a festőkést, illetve elsajátította a meditatív rajzolás módszerét, ami a jobb agyféltekére is hat.

– Kicsit ilyenkor lecsendesedek, kizárom a külvilágot – emelte ki. A mesterpedagógus elmondta, a módszert már sikerrel alkalmazta óvodás gyerekek esetében is. Mindegyiküknél, még olyan hiperaktív kisfiúknál is sikerrel járt, akik különben nem szeretnek rajzolni, de az új lehetőségnek köszönhetően mégis örömmel fogtak és fognak neki a rajzolásnak.

A gyerekekkel is csodát tesz

Ahányszor felébredek, és a színek szerelmeseként meglátom a festményt, könnyebben megy a reggeli indulás. Bár Gyula egy mediterrán kisváros, a szívem Toszkánához is húz – mondta Dombovári Vanda – Lakóközösségünk nagyon összetartó, amit az alkotás tovább erősített. A hangulatos udvar gyakran megtelik élettel, és már nem bírtuk nézni a sivár felületet. Elárulta, Aradszky Anett az egyik legjobb barátja, aki a gyerekekkel is csodát tesz, és a munkájának köszönhetően a társasház is még szebb lett.