Összefogtak a civilek, s helyreállították a feldúlt nyughelyet

A sírhelyet a család II. világháború utáni elüldözése után senki sem gondozta, elfeledetté vált. A vandálok a sírokat feltörték és feldúlták – kezdte a mezőkovácsházi família és a kripta történetét visszagombolyítani, miközben a lakatoktól megszabadította az ajtót.

Az önkormányzat a külső részt néhány évvel ezelőtt – másik két kriptával együtt pályázati forrásból – felújította. A csontokat, valamint a törmeléket két éve összegyűjtötték, és az egyik sírhelybe elhelyezték, ezzel is felszámolva az áldatlan állapotokat.

– Idén a család (Horváth Ferencné Simonyi Katalin, a Mezőkovácsházi Városi Könyvtár, a Balogh György Honismereti Egyesület és a református egyház) segítségével belül is megújulhatott az építmény – mutatott körbe a rendezett nyughelyen Albertus László. A gondos kezek a csontokat koporsóba tették és azt elhelyezték az egyik sírhelyben. Tábla jelzi azok neveit, születési és halálozási adatait, akik itt nyugszanak. Kísérőnk elmondta, köszönettel tartoznak az önkéntes segítőknek, akik részt vállaltak a hely rendbehozatalában: Abordán Zsolt, Gyaraki Gábor, Sütő Lajos, Lipták József.

S amikor elérkezett az ünnepélyes pillanat, s újraszentelték e helyet, Albertus László a megemlékezésen ismertette az újratemetett személyek életútját is. Elmondta, az első kripta az 1880-as években készülhetett el a kovácsházi régi temetőben, amikor is Simay Kristóf, a katolikus templom építéséért felelős bizottság elnöke elhunyt. Ma ez a kripta és a kápolna a katolikus templom után a legrégebbi megmaradt építménye Mezőkovácsházának. Itt nyugszanak a Simay családon kívül a Babó, a Flok, a Kövér és a Nágel család tagjai.

A nyughely öt lakója végleg méltó környezetben

Ezt a sírhelyet a család második világháború utáni elüldözése után senki nem gondozta. Elfeledetté vált. Vandálok feldúlták. Pályázati forrásból az önkormányzat a kripta külső részét felújította. A csontok is méltó helyükre kerültek.

– Az ünnepség végén azt kívántam, hogy a Mezőkovácsháza és a környező települések történelmében fontos szerepet játszó személyek most már tényleg nyugodjanak békében – tette hozzá a helytörténész.

– A jó szándékú emberek összefogása után, újra méltó körülmények között nyugodhat a kripta öt lakója. A Simonyiak, a Nágelek életükben Kovácsháza fejlődésének meghatározói voltak. Sármezey Endre pedig talán városunk leghíresebb személyisége. Sokan voltunk a megemlékezésen. Megfogadtuk, hogy a kegyeleti felújítás nem állhat meg: a kápolna restaurálása lesz a következő, amibe közösen belevágunk. Halott jótevőink, Mezőkovácsháza elhunyt, nagytiszteletű polgárai nyugodjanak békében!

Tizenhárom illatos hársfát ültetett

Nágel Vilmos (a család a németországi Wallendorfból származik, és nem voltak nemesek, de a kereskedelmi és mezőgazdasági tanulmányaiknak, illetve a szakértelmüknek köszönhetően hamar megbecsült tagjai lettek a magasabb köröknek) az első családfő, aki ebben a sírboltban nyugszik. Ő Németországban született, mégis a magyarok oldalán harcolt az 1848/49-es szabadságharcban, erre annyira büszke volt, hogy a gyászjelentésében kiemelték e tényt.

A helytörténész érdekességként elmesélte, I. Nágel Vilmos a birtokon 13 illatos hársfát ültetett, az aradi vértanúk tiszteletére. Haláláig nagy szeretettel gondozta a növényeit. A birtoka Kunágotán volt, amit a kincstártól bérelt. Ott is élt haláláig feleségével, Gábor Augusztával, akivel még 1904-ben megünnepelték aranylakodalmukat, mintegy 150 illusztris vendég társaságában. Két év múlva meghalt Nágel Vilmosné, akit elsőként helyeztek a családi sírboltba. A férj, 84 éves korában, 1913-ban hunyt el.