Békéscsabán járta végig Radnóti útját a versvándor

Tóth Péter Lóránt, aki a csabai Rákóczi Szövetség meghívására érkezett a megyeszékhelyre, elmondta, öt évvel ezelőttig testnevelés- és történelemtanárként dolgozott, majd úgy döntött, gyermekkori álmát megvalósítva végigjárja a Kárpát-medencét előadásaival. Hozzátette, Békéscsabára már nem először jön, hiszen egyik nagymamája itt élt húsz évig, akit rendszeresen látogatott gyermekkorában.

Előadása kezdetén Radnóti Miklós születéséről és gyermekkoráról beszélt. Megtudtuk, a költő édesanyja és ikertestvére születésekor meghaltak, amit ő csak 12 évesen, egy családi ebéd folyamán tudott meg véletlenül. Rövidesen elveszítette édesapját is, fájdalmában pedig úgy döntött, nem ünnepli többé születésnapját. Később a szegedi egyetemre járt és megismerkedett szerelmével, Gyarmati Fannival. Bár színötösre diplomázott, mégsem taníthatott zsidó származása miatt.

A második világháború kitörése után, 1940-ben a tragikus sorsú költőt is közmunkára hívták, harmadik behívólevele 1944 nyarán a dél-szerbiai Bor-ba szólt. Itt vasútépítésen kellett dolgoznia, Lager Heidenau-ban. A nehéz idők alatt azonban végig verseket írt, hiszen a költészetbe kapaszkodva igyekezett életben maradni. Gondolatait képeslapnyi méretű papírokra jegyezte éjszakánként, sötétben, mert csupán ez fért el ingzsebében.

A versvándor beszámolóját Radnóti „erőltetett menetével” folytatta. Elmondta, a németek augusztus végén a szovjetek közeledése miatt úgy döntöttek, kiürítik a tábort, amiben mintegy 6400 embert tartottak fogva. A költő csak a második csoporttal indult volna útnak – mindenki azt hitte, hazamennek –, de bekönyörögte magát az első körbe. Végül kiderült, jobban járt volna, ha marad, hiszen a hátrahagyottakat rövidesen felszabadították. A menet tagjai Bor-ból egészen Abdáig vonultak, főként gyalogosan. Útjuk során végig mögöttük voltak a felszabadítók, de sosem érték utol őket.

Tóth Péter Lóránt elmondta, Radnóti születésének 110., halálának 75. évfordulójának tiszteletére tavaly ő maga is megtette az „erőltetett menet” útvonalát úgy, ahogy egykor a költő is sorstársaival. Hozzátette, ezt már nyolcadikos korában elhatározta. Útja három országon át – Szerbia, Horvátország, Magyarország – vezetett, melyen a 850 kilométerből 700-at gyalog tett meg, 150-et pedig vonattal. Közben a főbb települések mindegyikén megemlékezéseket tartott a helyiekkel, akikkel együtt idézte fel a történteket. Nem volt más nála, csupán egy hátizsák, egy zászló és egy vándorbot.

Első állomása előtt egy kilométerrel azonban elakadt egy sziklaomlásnál, így vissza kellett fordulnia Bor-ba, másnap reggel mégis úgy döntött, elölről kezdi az egészet gyalog. Ekkor az akadály miatt kénytelen volt az országúton menni, és a következő napokban be is kellett hoznia lemaradását, így napi 35-40 kilométert sétált. Mivel Belgrádig nem volt szállása, Bődi Szabolcs, egykori magyar tanára – aki megismertette vele Radnóti Miklós történetét – úgy döntött, kisbusszal elkíséri odáig, amiben az éjszakákat tölthette.

Étele és itala kevés volt, de különleges élményben volt része, amiről egy februártól látható 15-20 részes sorozatból álló dokumentumfilmet is forgatott a Pannon Televízió. Útja egyik különlegessége az volt, hogy látta, mi van ma azokon a helyeken, ahol egykor Radnótiék is „megszálltak”. Megdöbbenve tapasztalta például, hogy az akkori mohácsi- és belgrádi gettó helyére társasházak épültek.

Elmondta, menetelése közben – ahogy az egykori zsidókból álló csapatot is – sokan segítették. Az országúton autózók a győzelem jelét mutatták neki, egy férfi üdítővel, később egy család keksszel és vízzel kínálta. Végül elmondta, az úgynevezett holtpont kétszer érkezett el nála, amikor azért gyűlt könny a szemébe, mert igazán bele tudott gondolni abba, hogy Radnóti Miklós vajon hogyan tudta mindezt végigcsinálni akkor, az övénél jóval nehezebb körülmények között.