Kalandos út vezette Németh Gabriellát Csabára

Németh Gabriella nem vallja magát színésznek, pedig négy éven át szívta magába ezt a mesterséget. Egy évet Békéscsabán, két évet Budapesten, egy évet pedig a színészet fellegvárában, Londonban tanult, ahol komplex színházi ismereteket is hallgatott. Ez idő alatt tökéletesen elsajátította a nyelvet, akcentus nélkül beszél angolul. Így nem csoda, hogy önálló estjein is ezen a nyelven szólalt meg. Két évvel ezelőtt a kolléganőjével, Sallai Zsókával közösen állította színpadra angol nyelvű monodrámáját, Break the chain (Törd meg a csendet) címmel, Eve Ensler amerikai drámaíró A vagina monológok című világhírű könyvéből, amelyért az Ukrajnában megrendezett nemzetközi fesztiválon különdíjat, szponzori díjat kapott.

– A tavalyi előadáson a dalok a versek ellenpárjai voltak. Az idei darabban pedig dramaturgiapontokon szólaltak meg az énekek, úgymond tovább gördítették a cselekményt.

– A szentesi drámatagozatos gimnáziumban tettem le az alapokat, akkoriban csak ezt az egy hivatást tudtam elképzelni magamnak. Hamar meg is talált egy fantasztikus filmszerep. Alig múltam 16 éves, mikor az Esti Kornél csodálatos utazásában alakíthattam Editkét. Ezután egy évet tanultam a csabai Színitanházban, majd elmentem a Pesti Magyar Színházba, ahol két évet töltöttem el. Eközben minden évben felvételiztem a Színművészeti Egyetemre. Hatszor futottam neki a válogatásnak. Az utolsó alkalommal a harmadik rostán estem ki – emlékezett vissza. Utána utazott el Angliába, egy cetlivel a zsebében, melyre egy rendező írta fel az egyik legnevesebb színészképző címét és telefonszámát.

– Először a nyelvet kellett elsajátítanom. Egy év alatt sikerült felsőfokra tornáznom a tudásomat. Három iskolába adtam be a jelentkezésemet. A harmadik iskolát nem ismertem, csak később derült ki, hogy a legjobb tízbe tartozik, ahová végül fel is vettek. Kint nincsenek állandó társulatok, produkciókra állnak össze a csapatok, akiket castingokon válogatnak össze. Illetve ügynökrendszer van, a színészképző intézményekben szoktak tartani „agents night-okat”, az ügynökök ezeken a bemutatókon ­válogatják ki a nekik tetsző színészeket – mesélte Gabriella­.

Elmondása szerint, a legtöbbet, a legátfogóbban itt tanult a színészmesterségről. De sajnos idő előtt elfogyott a pénze, így kénytelen volt otthagyni az iskolát, az álmaival együtt. – Két év útkeresés következett, úgy éreztem, egyre távolabb kerülök az igazi, szép életemtől. Ezután sokáig próbáltam kitörölni a színházi múltam, de ez egy olyan hivatás, amibe ha belekóstolsz, többet nem ereszt. Idővel mindig elkezd belülről feszíteni a közléskényszer. Így találtam rá a papírszínházra, amit imádtam csinálni. Ez lökött vissza a korábban megkezdett utamra, amely Budapestre, majd Békéscsabára, a Jókai színházba vitt – osztotta meg.

Németh Gabriella végül négy évadot töltött a Jókai színházban, és bár augusztus elsejével elköszönt a társu­lattól, biztos benne, hogy a színpad örökre része lesz az életének.

Több műsorban is láthatták már a tévénézők

Németh Gabriellának a „Katalin bírónő” volt az első televíziós munkája, amire még lánykorában kérték fel. – Baleset a nevelőotthonban volt a címe, én voltam a vádlott. Aztán sok év kihagyás után, amikor már megvoltak a gyerekek, jött a következő, a „Gyanú árnyékában”. Ez egy több hónapon átívelő főszerep volt. A rendezője Horváth Márk volt, imádtam a vele és a stábbal való közös munkát. Ezt követte a másik nagy kereskedelmi csatornán a „Családi titkok”, majd a „Zsaruk”, ahol főszerepet játszottam. Imádok televíziózni, nekem nem okoz nehézséget, ha nem kronológiai sorrendben vesszük fel a jeleneteket. Sőt, kifejezetten inspirál. Legközelebb szeptemberben a Life TV, A mi kis családunk című műsorában leszek látható, immáron egész családommal együtt. Édesanyám és a gyermekeim válaszától tettem függővé, hogy élünk-e a lehetőséggel, ők pedig igent mondtak rá.