Különleges Orlai képet mutattak be Mezőberényben

Orlai Petrics Soma 1822 október 22-én született Mezőberényben, szülőháza a jelenlegi városháza helyén állt. Siklósi István, a város polgármestere köszöntőjében elmondta, az önkormányzat őrizve a festőművész emlékét, az idei esztendőt Orlai 200 elnevezéssel emlékévnek nyilvánította, amelynek keretében számtalan program és foglalkozás várta az érdeklődőket, amellyel igyekeztek még jobban megismertetni a festő életét.

A településvezető felhívta a figyelmet arra, hogy a következő esztendő is kerek évforduló lesz, Mezőberény újratelepítésének 300 évfordulóját ünneplik majd: – Mind az idei, mind a jövő év megfelelő alkalom arra, hogy emlékezzünk arra a múltra, amely a városunk jelenét meghatározza – fogalmazott a polgármester. 

Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök kiemelte, Orlai egész életműve történelmi távlatokat nyit előttünk. Mint mondta, az emlékévvel a szervezők társadalmi és kulturális szolgálatot teljesítenek, hiszen erősítik Mezőberény identitását és önbecsülését. Kitért arra, nem egészen eldöntött, hogy a bemutatott festmény Szent Margitot vagy Szent Erzsébetet ábrázolja. Szólt arról, hogy mindketten példaértékű életet éltek, tudatosan a társadalmi szolidaritást, a karitatív tevékenységet és a humanitárius szolgálatot helyezték előtérbe. Szent Margit már gyermekként, Szent Erzsébet pedig özvegyként, de fiatalon választotta ezt az utat.

Dr. Bellák Gábor művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa arra kereste a választ, hogy Szent Margit vagy Szent Erzsébet látható a képen. Mint elmondta, Szent Margit három éves korától zárdában nevelkedett, 10 éves korában került a róla elnevezett Margit-szigeten található kolostorba. Zárdai élete édesapja, IV. Béla felajánlásából és saját gyermekként megfogalmazott szándékából is fakadt, így a festményen megjelenő motívum, ahol annak központi alakja felnőtt nőként búcsút vesz a vitézeitől, az uraktól, nem történhetett meg, ahogy a háttérben lévő hegyek is magasabbak a Budai-hegyeknél. 

Szent Erzsébet annak idején Németországba került, ott megözvegyült, életét és vagyonát a szegények, elesettek javára fordította, de  soha nem vonult kolostorba. 1880-ban nyarán Szana Tamás műkritikus nekrológot írt Orlairól, amiben elmesélte utolsó éveit, és felsorolta fontosabb műveit, amelynek során említett egy Erzsébet búcsúja című alkotást. A kép egy időre eltűnt, majd 1938-ban került a Fővárosi Képtár tulajdonába, mint Szent Margit zárdába vonulása, majd a korabeli újságok gyakran reprodukálták, hol Szent Erzsébetként, hol Szent Margitként említve központi szereplőjét. 

Szana Tamás leírás alapján egy Erzsébet nevű hölgyről van szó, aki vélhetően III. Endre király lánya lehetett. Árpád-házi Boldog Erzsébet 1292-ben született, és tulajdonképpen az Árpád-ház utolsó leszármazottja volt. Édesanyja meghalt második gyermeke születésekor, és Erzsébet maradt az egyetlen örököse Endrének, aki később Habsburg Ágnest vette feleségül. Ő lett Erzsébet nevelőanyja, Endre halála után pedig magával vitte a kislányt a Német Birodalomba. Erzsébet 1310-ben döntött úgy, hogy zárdába vonul, a Svájc területén található Tössben, Domonkos-rendi apáca lett, szent életet élt, és 1338-ban halt meg súlyos betegségek után. A festményen a hegyek pedig az Alpokat ábrázolhatják.  A művészettörténész érdekességként megemlítette, hogy a témát Than Mór is megfestette.