Nagybátyja eszperantó regényét mutatta be a kondorosi Kozsuch Pál

A rendezvényen Kozsuch Pál kiemelte, 2011-ben jelent meg a New Yorkban székelő Mondial Könyvkiadó gondozásában egy vaskos, csaknem 600 oldalas történelmi regény, mely az első hun államalapítás tényét és történetét hivatott ismertebbé tenni szórakoztató regény formájában. Magyar származású írója, Eugène de Zilah – akinek születéskori neve Zilahi Éltető Jenő volt –, szinte gyerekfejjel került Franciaországba 1956 viharában.

– Tanulmányait ott végezte, ott vált a filozófia doktorává, tanáremberré – hangsúlyozta Kozsuch Pál. – Saját elmondása szerint már gyermekként találkozott olyan szép kislánnyal, akitől hallott az eszperantóról, de csak jóval később, felnőtt korában került ezzel a nyelvvel közeli kapcsolatba, és onnantól kizárólag eszperantóul alkotott. Ha kicsinek is gondolja valaki az eszperantisták világát, ezen belül mégiscsak világhírű író lett belőle.

– Nyilván nem ártatlan abban, hogy én is megtanultam eszperantóul, és így könyvei, cikkei magyar fordítójává kért fel – mesélte Kozsuch Pál. – Így történt meg az, hogy utolsó nagy munkáját, a fentebb említett La Princo ĉe la hunoj című regényét magyar nyelvre fordíthattam több évi szabadidős elfoglaltságom keretében. Utána a szerző teljes felhatalmazásával több évig kerestem kiadót, végül ennek sikertelensége miatt magánkiadásban jelentettem meg a fordítást. Sajnos, az író, nagybátyám 2021 végén elhunyt, de előtte azért kezébe foghatta, olvashatta szellemi gyermekének magyar nyelvű változatát, amely nem az első nemzeti nyelvű kiadás volt, mert a kínai sokkal hamarabb megjelent.

– Természetes viselkedésmódnak tűnik számomra, hogy kondorosiként munkám eredményéből szerettem volna adni egy példányt könyvtárunknak – hangsúlyozta a fordító. – Úgy lenne azonban az igazi – gondoltam –, ha az eredetiből is lenne egy mellette, hogy aki akarja, összevethesse a kettőt. Az eszperantó könyvek kereskedelme elég speciális terület, nem minden könyvesboltban kapni eredeti példányt. Nekem baráti segítséggel az Eszperantó Világszövetség könyvszolgálatától sikerült beszereznem egyet, hiszen a saját, agyonhasznált kötetem alkalmatlan ajándékozásra. Innentől készen álltam az adományozásra, de arra vágytam, hogy ne csak besétáljak egy hétköznap délelőttjén a kondorosi könyvtárba, és a pulton hagyjam titkos támogatóként a két könyvet, hanem rendezzünk egy kis könyvismertető előadást könyvbarátok részére, és ennek keretében most át is adhattam a köteteket.