Varázslatos szobrok a Csabagyöngyében

Vágréti Róberttől megtudtuk, mondhatni beleszületett az alkotói létbe, hiszen apai és anyai ágról is érték olyan impulzusok, amik az alkotásra késztették. Apai nagyapja Vágréti János festőművész, sok évtizedig tartott művészeti foglalkozásokat, ahová Róbert is rendszeresen járt, közel húsz éven keresztül.

Ez az időszak meghatározó volt számára, hiszen kivételes művészi látásmódját itt sajátította el. Anyai nagyapja pedig kovácsmester volt, akinek műhelyében megismerkedett a különböző anyagokkal és azok használatával. A két oldalról ért impulzusok hatására kezdett el egyre nagyobb figyelmet fordítani a szobrászat iránt, amiben ötvöződik az anyagok szeretete és a művészi látásmód. Az alkotófolyamat során különböző anyagokkal kísérletezik, dolgozott már kővel, cementtel, gipsszel, vassal, sőt még műanyaggal is, de a fa anyaga, szeretete és adottságai inspirálják a leginkább. Legtöbb munkáját a prehisztorikus-archaikus, a törzsi és az ókeresztény kor művészete ihlette.

Így születnek meg a szobrok

A művész elmondta, hogy már kisgyermekként is foglalkoztatta az alkotás, a családi minták pedig megerősítették ebben. Az alkotói folyamatot megelőzi egy tervezési fázis a kiválasztott anyagoktól függően. Kezdetben főleg késsel, vésővel dolgozott, azonban jelenleg már különböző gépekkel is kibővült az eszköztára. Az apró részletek módosítása, az anyag minőségének javítása és az összkép tökéletesítése mind fontos lépések számára, hogy végül tökéletes szobrokat hozhasson létre. 

Az ünnepélyes megnyitón közreműködtek a Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium növendékei is.