4 órája
Vörös csillaghullás és csabai néma tüntetés a békéscsabai irodalmi esten
A Békéscsabai Irodalmi Estek rendezvénysorozata a 208. állomásához érkezett kedden. A BSZC Vásárhelyi Pál Technikum és Kollégium, azaz a Vízmű középiskola dísztermében megemlékeztek az 1956-os eseményekről, a forradalom és szabadságharc kitöréséről, leveréséről is. Felolvasták Huszár Endre novelláit is, amelyekben a szerző a békéscsabai eseményeket, a vörös csillaghullást és a csabai néma tüntetést dolgozta fel.
Immár 208. állomásához érkezett a Békéscsabai Irodalmi Estek rendezvénysorozat. A műsort rendező, szerkesztő Frankó Attila elmondta, hogy október 23-a környékén rendszeresen megemlékeznek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Most is így tettek. Az eseményen közreműködött Kis-Réger Wanda és Lőrincz Judit, a műsorvezető Horváth Szabolcs volt. Többek között felolvasták Márai Sándor: Mennyből az angyal című költeményét, majd a békéscsabai nyugdíjas, Huszár Endre – a vörös csillaghullásról és a csabai néma tüntetésről szóló – novelláit.
A vörös csillaghullás éjszakája Békéscsabán
Huszár Endre a Vörös csillaghullás Békéscsabán című novellában felidézte, hogy Budapestre járó vasutasok hozták a híreket, így három nap telt el az 1956-os forradalom és szabadságharc budapesti és békéscsabai nyitánya között. A műegyetemi hallgató Hrabovszky Lászlót – akiről tudták, hogy híreket hoz – 500-an várták a vasútállomásnál, majd a Kossuth térre vonultak, ahol mintegy 10 ezren gyűltek össze, és beszédet mondott a hírhozó.
Október 26-án, este a Szabadság téren kezdtek gyülekezni, ahol előtte a 101-es gyalogezred hőseire emlékeztető obeliszk állt. Aztán megfogalmazták a 16 pontból álló kiáltványt, amelyet ki is nyomtattattak. Menetelés kezdődött, és amerre a tüntetők megfordultak, leverték az üzemekről, a középületekről a kommunizmus jelképét, az ötágú vörös csillagot. Ez lett a békéscsabai vörös csillaghullás éjszakája, amely, ha jelképesen is, de megrengette a kommunista rend mítoszát.
Az orosz nyelv maradt, Fekete Pált viszont elvitték
A csabai néma tüntetés című novellában arról írt Huszár Endre, hogy 1956. december 6-án békés, néma tüntetést szerveztek Békéscsabán. Visszaemlékezett, hogy 10 éves volt 1956-ban, hogy a Petőfi utcai iskolába járt, és arra készült alsósként, hogy jövőre felsős lesz, és hogy majd az orosz nyelvet Fekete Pál tanítja. Az orosz nyelv és az oroszok maradtak is, Fekete Pál – aki a megyei forradalmi bizottság elnöke volt, és 1956 után évekre börtönbe zárták – viszont nem.
A bevonuló szovjetek november 4-én szétlőtték a csabai laktanyát, belelőttek a színházba, a Szent István téren lévő egykori rendőrség épületébe. Feldúlták a Petőfi utcai iskolát, a kirakatokat géppuskatűzzel támadták, melyeket pillanatok alatt ki is fosztottak – fogalmazott a szerző.
Szovjet páncélosok felügyelték a csabai néma tüntetést
Huszár Endre a csabai néma tüntetés napján iskolában volt. A tanítást váratlanul megszakították, mindenkit hazaküldtek. A főutcán, a mai Andrássy úton, a járdán ment a társaival együtt, az úttesten pedig megszámlálhatatlanul sok ember vonult némán, csendben. A sokadalom szürke, egyszínű ruhát viselt, a tömegben lévők rosszkedvű tekintete komorságot sugárzott. Némaság volt, szinte a cipők koppanása, a tüntetők sóhajtása is hallatszott.
A tömeg a Szabadság tér felé fordult, ahol szovjet páncélosok fogadták őket. A tér elején már ismét állt a korábban földbe döngölt 101-es emlékmű, az obeliszk, amely ebben az időben a szabadságot jelképezte. A szobor talapzatát virágok borították, azokat a tüntetők helyezték oda, így köszöntek, de nem búcsúztak el a megszerzett szabadságuktól 33 évre, majd a József Attila utca irányába távoztak. A csabai néma tüntetés nem a beletörődést, hanem a jövőbe vetett hitet jelképezte.
