A népi építészeti emlékeket mutatja be a Téglában nyílt kiállítás - galériával, videóval

Farkasné Jeszenszky Anita, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület munkatársa köszöntötte a megjelenteket, aki elmondta, hogy a szakkörök mellett mindig nagy öröm számukra, amikor egy-egy kiállítással is tudják gazdagítani az Alkotóház légkörét és hangulatát. Mint fogalmazott, ezúttal egy rendhagyó tárlatot mutatnak be, ami a népi építészet rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket, és amely hazánk rejtett kincseit tárja a közönség elé.

A népi építészet értékeit korábban nem becsülték meg eléggé

A Népi Építészeti Programiroda és a Teleki László Alapítvány kiállítását Széll János etnográfus, népi iparművész, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület vezetőségi tagja nyitotta meg. Beszédében kiemelte, számos népi építészeti emlék vesz körül bennünket, csak éppen ritkán veszünk róluk tudomást. Megjegyezte, hogy a középkori kastélyok, kúriák, templomok természetes módon számba vannak véve, fokozott védettséget élveznek, ugyanakkor a népi építészeti emlékek között a védett emlékek száma még mindig alacsony. 

– Sokszor még magunk is, egy letűnt kor itt felejtett emlékeiként tekintünk rájuk, pedig ezek az ember számára a legfontosabb dolgok az emberré válás folyamatában – részletezte.

A tárlat a népi építészeti emlékek megóvására is felhívja a figyelmet

Széll János hangsúlyozta, hogy a nép mindig természetes módon használta fel a környezet nyújtotta lehetőségeket, hisz évezredeken keresztül pontosan tudták, hogy az adott körülmények között számukra mi a legjobb. Így a népi építészetet az éghajlati viszonyok, a tájban fellelhető anyagok és a közösség hagyományai határozták meg. Ez a hármas egység alakította a különböző formák kialakulását és az épületállományt, így a településeknek mindig sajátos, egyedi arculatuk lett. Azonban mint mondta, a népi építészet iránti érdeklődés hosszú időn keresztül mostoha körülmények között tengődött, csak a 19. század utolsó harmadában irányult rá a figyelem. Hozzátette, hogy szerencsére mára ez a helyzet megváltozott, a 20. század elejétől ugyanis folyamatosan erősödött a településföldrajz, és a kutatók is felfedezték maguknak a népi építészet csodáit. Emlékeztetett, hogy létrejöttek a szabadtéri néprajzi múzeumok az ország több pontján, emellett kialakult a tájházak hálózata, illetve fontossá vált olyan emblematikus építészeti emlékek megóvása, melyek az adott közösség számára fontosak, legyen az akár egy magtár, pincesor, malom, vagy egy út menti kereszt. Az etnográfus szerint a tárlat erre az építészeti örökségre, az állagmegóvási munkára, illetve ennek eredményeire hívja fel a figyelmet, amely 2025. január 25-ig tekinthető meg a Tégla Népművészeti Alkotóház és Közösségi Térben.