Békés megyei sportértéktár: viharsarki labdarúgók a legendás válogatottban

Ha az Aranycsapat kifejezést halljuk, már soroljuk is a „mágikus tizenegyet”: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Mindemellett nem mindenki van tisztában azzal, hogy ez a csapat mindössze négy alkalommal kezdett így, ebben a felállásban, s egyetlenegyszer sem játszotta végig a 90 percet.

A sporttörténeti kutatók, sporttudósok 1949. április 10-től – Sebes Gusztáv szövetségi kapitány első mérkőzésétől – 1956. október 14-éig, az ’56-os forradalom kitörését megelőző utolsó válogatott meccsig jelölték meg az Aranycsapat-korszakot. A 7 és fél év alatti 74 mérkőzésen összesen 73 labdarúgó szerepelt a magyar válogatottban, valamennyiüket a legendás együttes tagjaiként tartják számon. Az Aranycsapat – s most a „bő keretre” gondolunk – névsorát olvasgatva több Békés megyei vonatkozással is találkozunk.

Henni Géza

Henni Géza Szarvason született, s valójában Grosics Gyula legnagyobb riválisa volt a kapusposzton. Ám Sebes Gusztáv nem mellette tette le voksát (ebben szerepe lehetett annak, hogy a Fradiban, illetve az Újpestben védett, nem pedig az általa favorizált csapatokban), így meg kellett elégednie 16 válogatott szerepléssel.

Bányai Nándor

Bányai (Breier) Nándor (Kispest, 1928. március 8. – Budapest, 2003. december 8.) az 1978/79-es szezonban a Gyulai SE NB II.-es együttesének edzője volt. Az ő idejében került a fürdőváros csapatába az olimpiai arany- és ezüstérmes Kocsis Lajos. Bányai nem tudta megváltani a világot Gyulán, a GYSE a mezőny második felében végzett.

Nem úgy a Honvéd, amelyben az 50-es években játszott! Kétségkívül a világ egyik legjobb csapata volt akkoriban a kispesti alakulat, soraiban a „klasszikus” Aranycsapatból heten (Grosics, Lóránt, Bozsik, Budai II., Kocsis, Puskás, Czibor). S Bányai ebből az együttesből volt kirobbanthatatlan! Amilyen szerepet Zakariásnak a válogatottban kellett betöltenie, azt Bányai Nándornak a Honvédban. Fedezetként tökéletesen kiegészítette Bozsikot.

Fegyelmezett, fáradhatatlan játékos volt, aki elsősorban a védekezésben nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de nem jött zavarba akkor sem, amikor a támadások szervezését kellett megoldania. Több mint 300 mérkőzést játszott a Honvédban, ötször volt bajnokcsapat tagja. Pályára lépett a Népstadion avatómérkőzésén, a Honvéd–Szpartak Moszkva (3–2) találkozón. Szerepelt az ominózus BEK-sorozatban is, amikor is a Honvéd az Atletico Bilbao ellen játszott a nyolcaddöntőben.

Az 1956 novemberében Brüsszelben és Bilbaóban játszott mérkőzéseket követően a csapat nagy része dél-amerikai túrára utazott, a többség utána visszatért (így Bányai is), ám a kor legnagyobb csillagai: Puskás, Kocsis és Czibor kint maradtak. Egy csodálatos futballkorszak akkor véget ért.

Pályafutását a Honvédban 1960-ban fejezte be, majd számos helyen edzősködött, köztük Gyulán. Két alkalommal kapott lehetőséget a válogatottban, mindkétszer Bozsik párjaként. Második válogatottsága (1950 májusa, Ausztria–Magyarország 5–3) volt az Aranycsapat utolsó veresége az 1954-es világbajnoki döntőig.

Babolcsay György

Babolcsay György (Sashalom, 1921. december 26. – Budapest, 1976. július 13.) a Békéscsabai Előre legendás edzője volt, irányításával vívta ki az élvonalbeli szereplést 1974-ben a lila-fehér együttes. Kevesen vannak, akinek annyit köszönhet a csabai futballtársadalom, mint neki. 1973-ban vette át a jó képességű, ám a sportszerű életmóddal gyakran hadilábon álló csapatot, s rövid úton rendet teremtett.

Katonacsapattól érkezett, s ő valóban katonaként is viselkedett (nem mellesleg, őrnagyi rangban szerelt le). Határozott, kemény fellépésének köszönhetően a lilák az NB I. B-s bajnokság végén a feljutást ünnepelhették. Betegsége miatt a megkezdett, s szépen alakuló művét Békéscsabán nem fejezhette be, 1975 tavaszán búcsút intett a Kórház utcának.

Babolcsay szintén a Honvéd alapembere volt, akárcsak Bányai. Leginkább balszélsőként szerepelt, ám Czibor Kispestre szerződése után a csatársor más posztjain is szerepet kapott. Ahogyan Bányai, úgy ő is ötszörös magyar bajnok. A Népstadion avatóján Babolcsay is játszott (középcsatárt), a dél-amerikai túrára ki sem ment, a Bilbao-meccsek után rögtön hazautazott. A Puskásék, illetve a később hazatért, de eltiltott játékosok nélküli, teljesen szétesett Honvédot ő vitte a hátán az 1957-es bajnokságban.

Az élvonalban összesen 231 találkozón lépett pályára (2-szer a Kolozsvári AC, 8-szor a Zugló színeiben, a többit kispestiként jegyzi), s 31 gólt szerzett. 37 évesen játszotta utolsó meccsét, másnap már a klub utánpótláscsapatánál dolgozott. Az élvonalbeli Honvéd kispadjára 1960-ban ült le először, 1963-tól két évig a görög PAOK Szaloniki edzéseit irányította. 1967-ben ugrott be újfent kispesti edzőként, hogy ’71-ben ismét ő lássa el a „tűzoltói” feladatokat. Összesen 74 találkozón vezette csatába a nagy múltú csapatot. 1973-ban pedig következett Békéscsaba, ahol kétségkívül a legmaradandóbbat alkotta. A sikeres másodosztálybeli szereplést követően 17 élvonalbeli bajnokin irányította az Előrét.

A válogatottban ugyanazon a mérkőzésen mutatkozott be, amelyen Bányai (1950. április 10. Magyarország–Csehszlovákia 5–0), majd további három alkalommal kapott még lehetőséget, így például az albánok ellen 12–0-ra megnyert találkozón. Lelkiismeretes, nagyon szorgalmas játékos volt, igazi csapatember. Akivel Puskás, Bozsik és Kocsis Sándor is szeretett együtt játszani, az rossz futballista nem lehetett…

Palotai János

Palotai János Békéscsabán született 1928. július 12-én. Futballozni is a Viharsarokban kezdett, 18 évesen már az Előre MTE kapuját őrizte az NB II.-ben. Mivel az élvonalba jutás éveken át nem sikerült, napnál világosabb volt, hogy a sokra hivatott kapust előbb-utóbb „elviszi” egy nagyobb csapat. A Szegedi Honvéd le is igazolta, s 1951-től három éven át védte a Tisza-partiak hálóját.

Hetvenhárom NB I.-es meccset követően az ország másik végébe, Győrbe költözött. Még meg sem melegedett új klubjában, amikor Sebes Gusztáv meghívta az ’54 októberi, csehszlovákok elleni mérkőzésre. Ekkor már túl voltunk az elveszített vb-döntőn, s valójában egyfajta csapatkeresés folyt, vérfrissítésre törekedett a szakvezetés. Palotai Grosics cseréjeként állhatott be a végül 4–1-re megnyert összecsapáson. Sajnos több lehetőséget nem kapott a bizonyításra, de hogy a kapuskérdést illetően nem volt minden rendben, jelzi, hogy az Aranycsapatnak tulajdonított 74 mérkőzésén nem kevesebb mint 13 kapuvédővel próbálkozott Sebes, illetve az őt követő Bukovi Márton.

Palotai két évig volt a győriek játékosa (43 találkozón védett), majd 1956-ban Németországba távozott, ahol az élvonalbeli Freiburg együttesét erősítette. Két évvel később tért vissza Magyarországra, ám azután már nem védett magasabb szinten. Palotai János 2010. június 13-án, Győrben hunyt el.

Kulcsszerepe volt abban, hogy öccse, Palotai Károly Békéscsabáról a Győri ETO-ba igazoljon. A fiatalabb Palotai bár A válogatott nem lehetett, olimpiai bajnok lett, majd pedig világszerte elismert labdarúgó-játékvezető.

Szimcsák István

Szimcsák István (Budapest, 1933. július 22. – Budapest, 2003. július 27.) előbb Mészöly Kálmán segítőjeként a Békéscsabai Előre edzője volt az 1977/78-as szezonban, majd az 1985/86-os idényben a Gyulai SE mestereként tevékenykedett. Csabán ma is szívesen emlékeznek rá, Gyulán talán egy kicsit többet reméltek a területi bajnokságban szereplő csapattól, amely 4.-ként zárt.

Babolcsay Györgyhöz hasonlóan balszélső volt, ám nem a Honvédban, hanem a korszak másik sztárcsapatában, az éppen akkor Vörös Lobogónak nevezett MTK-ban. Hidegkuti, Lantos, Palotás, Sándor, Börzsei, Kovács Imre voltak a csapattársai. Puskásék külföldre távozása után a Vörös Lobogó rögtön meg is nyerte a bajnokságot (1957/58). S ami azt illeti, a nemzetközi szintéren is kiemelkedően szerepelt: kétszer megnyerte a Közép-európai Kupát, a Vásárvárosok Kupájában az elődöntőig, a Kupagyőztesek Európa-kupájában pedig a döntőig menetelt – Szimcsák Istvánnal a soraiban. 1955-től nyolc éven át szolgálta a kék-fehéreket, majd az 1963. év végén átigazolt a Vasasba, ahol 3 évet játszott.

Az élvonalban 204 mérkőzésen 33-szor talált a kapuba. Pályafutása befejezését követően edzői feladatokat vállalt. A Bp. Spartacusnál, Hatvanban, majd Békéscsabán dolgozott. Csabáról együtt távozott a Vasashoz Mészöly Kálmánnal, majd az MLSZ utánpótlásánál lett szövetségi edző. A szakmai stáb tagjaként ott volt az 1982-es labdarúgóvébén, majd ismét a Vasas pályaedzőjeként dolgozott, onnan jött Gyulára.

A nemzeti válogatottba alig néhány NB I.-es meccset követően meghívást kapott, 1955 májusában két alkalommal is együtt léphetett pályára Puskással, Bozsikkal, Kocsissal és a többi csillaggal. A gyors, pontos, megbízható, védőfeladatait is kiválóan ellátó csatár ugyan egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, a finnek ellen a meccs legjobbjának választották, de az újabb meghívóra – hiába, elképesztően nagy volt a konkurencia: Czibor, Babolcsay, dr. Fenyvesi, Tóth II., Csordás, Egresi, Tóth Mihály – négy évet kellett várnia.

1961-ben további 4 alkalommal öltötte fel a címeres mezt. A válogatott valamennyi alkalommal győztesen hagyta el a pályát, amikor Szimcsák lehetőséget kapott.

Mátrai Sándor

Mátrai Sándor 1932. november 20-án Nagyszénáson született. A diákéveit Orosházán töltő labdarúgó 1956 kora tavaszán mutatkozott be a magyar válogatottban, egy utólag hivatalossá nyilvánított mérkőzésen (Libanon–Magyarország 1–4). Az Aranycsapatban további két mérkőzésen szerepelt, amelyet – a forradalom után – újabb 78 követett. Minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb Békés megyei labdarúgója, fantasztikus sikereit sokáig lehetne sorolni. De ami a legfontosabb: három világbajnokságon vett részt (5. és 6. helyezéssel), Eb-bronzérmes, a Ferencvárossal VVK-aranyérmes. (Terveink szerint később bővebben is írunk róla.)

A felsorolt futballisták bár nem voltak ott a Helsinkiben, az olimpián aranyat nyert válogatottban, s a londoni 6–3 sem adatott meg számukra, miként a világbajnoki ezüstérem is kimaradt az életükből. Mégis részesei voltak az 50-es évek világverő csapata sikereinek. Labdarúgásunk akkoriban annyira erős volt, hogy a B vagy a C válogatott is jó eséllyel vette volna fel a küzdelmet bármely ország nemzeti válogatottjával!

Békészky bácsi segített

Dr. Terpitkó András MLSZ-elnökségi tag volt az Aranycsapat idején. – Szerettem én Puskást is, hiszen 1954-ben, amikor megsérült a világbajnokságon, repülővel akartam kihozatni Svájcba a híres csabai csontkovácsot, Békészki bácsit, de időközben rendbejött Öcsi lába. (…) Egy osztrák–magyar előtt Bozsik és Hidegkuti megsérült, úgy volt, hogy nem tudnak játszani. Mondtam a válogatott orvosának, leviszem én a két fiút Csabára, ott rendbe hozzák. „Bandi bácsi, legalább maga ne gondolja, hogy amit az orvosok nem tudnak meggyógyítani, azt egy kuruzsló igen” – mondta méltatlankodva. Nem szóltam semmit, este beültettem a két játékost a kocsiba, lementünk Csabára, az öreg tíz perc alatt helyrehozta őket, hajnalban már Pesten voltunk. A délelőtti edzésen Bozsik és Hidegkuti vidáman rúgta a labdát. Megszólít a doki: „Na, látja, Bandi bácsi, mondtam, hogy semmi baj nem lesz.” A mérkőzés után mondtam meg neki, hol jártunk előző éjjel. Elképzelheti, milyen arcot vágott.