Tanja Bokan a futballpályán is otthon érzi magát

– December elején érkezett Békéscsabára. Azóta jó pár mérkőzést lejátszott a csapat színeiben, a Juzsnij elleni bemutatkozása pedig egészen parádésra sikeredett. Hogy érzi magát Békéscsabán? Milyen a csapat?

– Valóban emlékezetes debütálás van a hátam mögött. Megdöbbentett az a bizonyos decemberi CEV-kupa-mérkőzés, hiszen a hazai szurkolók nagyszerű hangulatot teremtettek. Emellett mindenki teljes erőbedobással játszott, és sikerült három–nullára, majd aranyszettben tizenöt–kilencre győznünk, amellyel kiejtettük az ukrán csapatot. Azóta pedig hihetetlen sikereket értünk el Euró­pa második számú kupasorozatában, hiszen az elődöntőbe kerültünk, amely klubtörténelmi sikernek számít. Nagyon jól érzem magam Békéscsabán, a hazai mérkőzéseket különösen szeretem az atmoszféra miatt. A csapat vegyesen lett felépítve, hiszen a tapasztalt, rutinos játékosok mellett rengeteg fiatal magyar tehetség erősíti a keretet. Voltak kiváló mérkőzéseink és kevésbé jók is, de az ilyen felépítésű csapatoknál ez nem ritka. Idő kell, hogy egybeérjen a keret, hamarosan kezdődik a magyar bajnokság rájátszása, és azt hiszem, hogy akkorra mindenki teljes mértékben összeszedi magát fejben és idén is elhódítjuk a serleget!

– Hazáján kívül Olaszországban, Franciaországban, Japánban, Azerbajdzsánban, utoljára Indonéziában röplabdázott. A felsorolt országok bajnokságaiból számtalan eredménye, mérkőzése közül tudna mondani egyet-egyet?

– Mérkőzést nehéz lenne kiemelni, hiszen karrierem alatt több száz találkozón szerepeltem. Azt hiszem, hogy a Franciaországban eltöltött éveim voltak a legszebbek. A Mulhouse együttesével a 2011–12-es szezonban a bajnokságban és a kupában is második helyen zártunk, de a CEV-kupában is az ötödik helyen végeztünk. Egyénileg a 2012-es év volt a legjobb számomra, hiszen A francia bajnokság legjobb játékosa címmel díjaztak. A 2013–14-es idényt a francia Cannes csapatában töltöttem, amely karrierem egyik legszebb állomása volt. Ebben az évben francia bajnokok és kupagyőztesek lettünk, de a Bajnokok Ligájában is sokáig meneteltünk, hiszen az ötödik helyen zártunk.

– Békéscsaba hol helyezkedik el eddigi pályafutásában?

– Ez még nehezebb kérdés, mint az előző! Azt hiszem, hogy Olaszország és Franciaország után Magyarország a következő a sorban. A röplabdázás európai hazájában rengeteg tapasztalatot szereztem, a Pesaro együttese rendkívül igényes és profi klub. Hasonlóan vélekedek a Cannes és a Mulhouse gárdájáról is és a francia klubokkal van egy szinten, véleményem szerint, a BRSE is. Békéscsabán rendkívül igényes és színvonalas munka zajlik. Baran Ádám klubelnök mesélt nekem az együttes történetéről, hogy honnan indultak és milyen magaslatokba jutottak. Úgy gondolom, hogy ez példaértékű lehet rengeteg klub számára.

– Idekerülésében honfitársa, Kszenija Ivanovics és Dobi Edina is szerepet játszhatott.

– Dobi Edina, a BRSE tavalyi csapatkapitánya és Kszenija Ivanovics is biztatott, hogy itt a legjobb helyre kerülök és nem fog az történni, mint Olaszországban vagy Indonéziában. Rengeteg számomra fontos és pozitív dolgot meséltek a klubról, a sikerekről, a hozzáállásról és a klubmenedzsmentről is. Az elnök úrral történt személyes egyeztetések pedig végérvényesen meggyőztek erről. Nekem első a biztonság, hiszen így tudok kiegyensúlyozott, jó teljesítménnyel hozzájárulni a csapat sikeréhez.

– A labdát nemcsak a kezével, hanem a lábával is nagyszerűen kezeli. Legutóbb a Busto elleni meccs előtt negyvenegyig jutott a dekázásban. Feszültségoldás? Ráhangolódás?

– Szeretek egy kicsit játszadozni, így tudok ráhangolódni a mérkőzésre. Dekázok egy párat a labdával, majd teljesen átszellemülök. Igazság szerint ebben az is benne van, hogy tizenkét évesen kezdtem el röplabdázni, azelőtt az utcán fociztam és kosaraztam is a fiúkkal.

– Milyen távlati tervei vannak a röplabdázás utáni időszakra?

– Először is szeretnék családot alapítani, három vagy több egészséges gyermek a vágyam. Az ehhez szükséges környezetet szeretném megteremteni és felnevelni a gyermekeket. Nem hiszem, hogy a röplabdázásban fogok tevékenykedni, miután visszavonultam, az nem nekem való. Olyan munkát szeretnék majd, amely időben nincs behatárolva és szabadon tudok dolgozni, hiszen egész eddigi életemet a családomtól távol éltem. Összességében szeretnék családközpontú életet élni szülővárosomban, Barban, a profi karrierem vége után.

– Sikerült-e már valamennyire feltérképeznie Békéscsabát?

– Rengeteget utazunk, sok mérkőzésünk és edzésünk van, így nehéz időt találni arra, hogy a várost járjam. Természetesen, ha szabadnapunk van vagy pár óránk az edzések között, akkor szeretek pihenni és kikapcsolódni. Persze, nem azt mondom, hogy ismeretlen számomra a város, hiszen többször voltunk már a csapattársakkal különböző éttermekben, kávézókban.