Mindent mérlegeltek a klub vezetői, mielőtt beadták a nevezést az OB II.-re

Régóta tapasztalt tény, a vízilabda sportág valahogy mindig „kitermeli” a zseniket, akik így nemcsak a vízben alkotnak maradandót, hanem az aktív sportpályafutás után is nagyon eredményesen megállják a helyüket a civil életben.

A régi és a mai generáció tagjai is valamennyien továbbtanultak/továbbtanulnak. Amíg a 20-30 éve végzettek jelentős hányada felsőfokú tanulmányai után visszatért a megyeszékhelyre, a maiak közül még hírmondóban sem találunk ilyet. A 20 évvel ezelőtt Békéscsabára visszatért orvosok, mérnökök, tanárok, jogászok remek közösséget alkottak azon kevesekkel együtt, akiknek mégsem adódott meg a továbbtanulás lehetősége. Hamar az OB I. B-ben találták magukat, ahol tovább erősödve, szinte csak saját nevelésű játékosokra építve még az osztály élvonalába is feltornázták magukat.

A mai generációból lassan egy évtizede senki sem tér vissza Békéscsabára, mivel más városokban találja meg számításait. Ugyanis elhalványult a megyeszékhely megtartó és „visszaszívó” képessége. Egyre kevesebb saját nevelésű vízilabdázó maradt, melléjük több légióst kellett szerződtetni. Lassan ők is kiöregedtek, új igazolásokat viszont nem tudtak realizálni, így idén nyárra végleg elfogyott a csapat.

– Jelenleg is két csapatra való békéscsabai pólós szerepel az ország más városainak egyesületében, de Csabára visszatérő sajnos egy sem akad – jegyezte meg Borsos Pál elnök.

Fölmerült, a fiókcsapat-szabály lehetőségének kérdése, de ez sem járható út.

– A versenyszabályzat értelmében a szerződő két klubnak hatvan kilométeren belül kell lennie egymáshoz – fűzte hozzá Balázs Lajos ügyvezető elnök. – A hozzánk legközelebbi klub a szentesi ezen a távolságon túl van, nem beszélve arról, hogy a hozzájuk alig húsz kilométerre lévő Csongráddal kötöttek fiókcsapat-szerződést.

A profi játékosok leigazolása is járhatatlan útnak bizonyul több okból is.

— Az egyik a költségvetésünk határai — így Borsos Pál. — A másik: ha csak egyetlen profit is leigazolnánk, máris a kilencven százalékos TAO-s támogatottságunk ötvenre esne vissza. Összességében mintegy húsz százalékkal kisebb költségvetésből gazdálkodhatunk, mint a korábbi évben.

Felmerült, az is, hogy az ifjúságiak és főleg a serdülők vegyék át a felnőttek szerepét, és a régi motoros, korábban már csak az OB II.-ben játszók egészítsék ki a gárdát.

– Az OB I. B mezőnye az elmúlt három évben óriásit erősödött, többségüket már profi játékosok alkotják a mi amatőr csapatunkkal szemben, nehéz velük a lépést tartani – mondta Balázs Lajos. – Aztán a leállásokkal, sérülésekkel nyárra végképp elfogyott a csapatunk gerince. A fiatalok bevetése ráadásul óriási teherrel járna. Az „obés” utánpótlás-bajnokságokban heti rendszerességgel vasárnaponként két mérkőzést kellene játszaniuk. Szombaton pedig a 15-16 éveseinknek a felnőtt bajnokságban is helyt kellene állniuk. Ez éves szinten 75-80 bajnoki mérkőzést jelentene, és minden hétvégéjükön utazni, játszani kellene. Egy fővárosi csapat alapból általában 2000-2400 kilométert utazik évente, nekünk a két fronton való helytállás, és a nagy távolságok miatt 6500+5800-at.

Maradt az a lehetőség, hogy a régi nagy öregek, akik zöme már negyvenen túli játékos, és az ifik, serdülők viszik tovább a felnőtt hagyományokat – ám OB II.-es szinten. Esetükben sem lesz sétagalopp a bajnokság, igaz, itt már kettő-négyhetente tornarendszerű fordulókat rendeznek.

– Teljesítménykényszer nélkül indítjuk a felnőtt csapatunkat az OB II.-ben — hangsúlyozta ki Borsos Pál. – Elvárásunk, hogy jó erős középmezőnybeli együttessé váljunk, de reméljük, hogy saját nevelésű ígéretes utánpótlásunk segítségével, szaporodó rutinjával, korban felnőve a felnőttek közé, mielőbb visszajutunk az OB I. B-be. Annál is inkább, mert napjainkban már 154 igazolt sportolónk, és további mintegy nyolcban előkészítősünk jár rendszeresen az edzésekre az Árpád fürdőbe, akik letéteményesei lehetnek egy új korszaknak néhány éven belül.