Nem csak a társak, kis játékosai is hiányoznak

A Királyhelmecen született, Nagykaposon és Kassán nevelkedő játékosra már 15 évesen felfigyeltek a Veszp­rém vezetői, ahol végigjárta a sokszoros magyar bajnok klub serdülő-, ifjúsági és juniorkorosztályait is, de 16 és fél évesen már a felnőttcsapatban is bemutatkozhatott. Életét sérülések nehezítették, térd-, keresztszalag- és vállműtéten is átesett. Öt évig maradt a bakonyi csapat kötelékében, ezután keresték meg Balatonfüredről, ahol szintén öt évet töltött el.

A 205 centiméter magas, 95 kilogrammos szlovák válogatott védekezőspecialista örült a tavalyi orosházi megkeresésnek. Azóta beváltotta a hozzáfűzött reményeket, gyorsan beilleszkedett a csapatba a közvetlen és nyitott játékos, és roppant hasznosnak bizonyult.

A játékos a klub közösségi oldalának tanúsága szerint Orosházán tartja karban magát, lelkesen nyomta a fekvőtámaszokat.

A Kézikritik elnevezésű kézilabdás blog arról kérdezte, hogy a kialakult helyzetben mivel tölti az idejét?

– Hogyan telnek most a mindennapjai? Mit csinál szívesen a szabadidejében?

– Eléggé lassan, mivel hozzá vagyok szokva a napi edzéshez, mozgáshoz. Próbálok itthon edzeni, néha kimegyek a szabadba, emellett sokat főzök.

– Hogyan tartja magát formában?

– Itthon erősítek, illetve járok futni és biciklizni is.

– Mi hiányzik a legjobban a koronavírus előtti időszakból?

– Igazából minden: az edzések, a meccsek, a csapattársak, illetve a játékosaim is (az edzői szakmával már két évvel korábban megismerkedő Ottó a tavaly nyári Orosházára érkezésekor megkapta az U12-es korosztályt – a szerk.), akiket most online edzek.

– Mi a véleménye, az Orosháza hogyan tudja folytatni majd a következő szezont?

– Nagyon remélem, hogy onnan, ahol abbahagytuk, mivel jó formában játszottunk.

– Hogy érzi magát Orosházán?

– Nagyon jól, hamar beilleszkedtem a csapatba. A város is tetszik, kicsi, de van minden, ami szükséges, szeretik az emberek a kézilabdát.