Bedarálták az ellenfeleket

Szombati László a Gyulai Hírlapnak elmondta, hogy a Gyulai Húskombinát együttesét a városi bajnokságra hozták létre. A nagyvállalat nagypályás csapatát a szakszervezet és a cég vezetése is támogatta. A gárda saját füves pályával is rendelkezett, amely a mai Interspar helyén állt.

– A Gyulai Húskombinát vezetése és a szakszervezet biztosította számunkra a felszereléseket, és üzemeltette a pályát, az egyetlen kikötés az volt, hogy a csapat kétharmadát az üzem dolgozói tegyék ki – tette hozzá a csapatkapitány.

Nyíri István csapatvezető elmondta, a gárda folyamatosan a bajnoki cím közelében végzett, de a nyolcszoros rekordbajnok Délépet szinte lehetetlen volt megverni.

– Csapatunk azonban az évtized végére jelentősen megerősödött, ami főleg Tóth Sándor (Kopasz) és Szombati László (Kecses) érkezésének volt köszönhető, a két játékos szezononként harminc-negyven góllal járult hozzá a sikerekhez. A remek játékosokkal kiegészített együttesünk a 1988–89-es és a 1989–90-es szezonban kétszer is megelőzte a Délép együttesét, megtörve ezzel az egyeduralmukat – mesélte a csapatvezető.

Abban mindkét sportember egyetértett, hogy a Húskombinát sikerének titka a kiváló csapatszellem volt, amely az országos elismerést is meghozta számukra.

– A bajnoki ünneplés után a Békés Megyei Labdarúgó Szövetség részéről érkezett egy felkérés, melyben felkínálták számunkra a Magyar Kupában való indulás jogát. Két bajnoki aranyérem után úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk, legfeljebb jól elruháznak bennünket. Sok esélyt nem láttunk, hiszen egyedüli városi csapatként megyei és nemzeti bajnokságban szereplő csapatokkal kellett felvennünk a versenyt – idézte fel Szombati László.

A Gyulai Húskombinát az első fordulóban a Dobozi FC-t látta vendégül, amely ellen sikerült egygólos továbbjutást kiharcolnia. A második körben 4–3-as győzelemmel búcsúztatták a megyei bajnokságban helytálló Dévaványa együttesét.

– A csapatok mellett a számunkra szokatlan előírásokkal is meg kellett küzdenünk. A városi bajnokságban kétszer harmincöt perces mérkőzéseket vívtunk, öt-hat cserével is akár, ám a Magyar Kupában kétszer negyvenöt perces derbiket kellett vívni, és csak három cserelehetőségünk volt. El lehet képzelni, hogy a profi csapatokkal szemben milyen fizikális és lelki erőre volt szükségünk a helytálláshoz. A mi gárdánknak nem voltak edzései, ahogy edzőnk sem volt. A helyzetünket talán az könnyítette meg, hogy mindannyian játszottunk korábban nemzeti és megyei bajnokságokban, így kiváló alapokat és rutint hoztunk magunkkal – sorolta Nyíri István.

A gyulai „húsos” csapatára a 3. fordulóban megye egyes bajnokság várományosa, a Gyomaendrőd FC várt. A május 16-án megvívott ütközet tétje nem volt kicsi, hiszen a következő összecsapás már a főtáblára kerülést volt hivatott eldönteni.

– Nekünk már egy döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz, hiszen a szabályzat szerint remi esetén az alacsonyabb besorolású alakulat léphetett tovább a küzdelemből. A városi bajnokság hobbicsapataként voltunk elkönyvelve, ám nem adtuk könnyen magunkat Békés megye legerősebb csapata ellen. A több száz néző előtt lejátszott mérkőzésen egy-egyes döntetlennel léptünk tovább a mindent eldöntő fordulóra – emlékezett Szombati László.

A nagy mérkőzés május 23-án érkezett el a Húskombinát számára. Ekkor a Tarhosi FC állta útjukat. Hét nappal a gyomai siker után lejátszott derbin már nem botlott meg a Húskombinát, és 2–1-es végeredménnyel felkerült a 128-as főtáblára.

– Azzal tisztában voltunk, hogy itt győzelemről vagy döntetlenről szó sem lehet, a tisztes vereség nekünk és a városi bajnokság számára is történelmi sikernek fog számítani. A fizetett és NB I.-es játékosokkal teletűzdelt együttesek ellen nem volt esélyünk – ismertette Nyíri István csapatvezető.

A Gyulai Húskombinát együttesének a sorsolás alapján a Bocskai HSE NB III.-as csapatával kellett szembenéznie. Ekkoriban ebbe a csapatba a térség legtehetségesebb futballistáit hívták be focizni.

Az első félidőben jól tartottuk magunkat, hiszen egy-egyes döntetlennel vonulhattunk pihenőre. Szünet után már nem bírtuk fizikailag, így nyolc-egyes vereséget szenvedtünk. Itt vége lett ugyan egy nagy sorozatnak, ám mi jobban örültünk a lefújás után, mint az ellenfelünk – emlékezett vissza a történtekre Szombati László.

A következő fordulóban az NB I.-es PMSC legyőzte a hajdúböszörményi katonacsapatot. Amennyiben a Gyulai Húskombinát átlépett volna a Bocskai HSE legjobbjain, akkor az első osztályú Pécsi MSC vagy akár a Ferencváros is ellátogathatott volna a fürdővárosba.

A Húskombinát három évtizeddel ezelőtti, a Magyar Kupában remekül szereplő csapatának tagjai: Szabó József, Kiss György, Vidó János, Kiss István, Nyíri István, Mahler Ferenc, Tokai Zoltán, Szombati László, Tóth Sándor, Nagy Béla, Királyvári Károly, Steigerwald László és Kondicz János.

Újra nekifutottak, majdnem sikerült

A fürdővárosi kiscsapat néhány év múlva ismét nekirugaszkodott a Magyar Kupának, hogy ismét beírja nevét a Békés megyei labdarúgás legjobbjai közé. Az 1993–94-es bajnoki szezonban a második helyen végzett a Gyulai Húskombinát csapata a városi bajnokságban. Az Újkígyós (4–0) és a Kétegyháza (4–2) csapatán is túljutottak a Magyar Kupában, ám a főtáblára jutás ezúttal elmaradt. Az egy körrel korábban éppen a fürdővárosiak NB III.-as együttesét elbúcsúztató Méhkerékkel már nem bírtak, a határ menti település csapata 5–1-re győzött ellenük.