Tisztességesen helytállt a Szentandrás, pontokat is gyűjtött

– Milyen elképzelésekkel kezdték az évet, mi valósult meg belőlük? – kérdeztük Boér Zsolt játékos-edzőt.

– Nem egyértelmű erre a kérdésre válaszolni, hiszen amikor nyáron megkerestek a vezetők, és felvázolták az elképzeléseiket, a kvalifikációs bajnokságról még szó sem volt. A megyei II/A csoportban a középmezőny elérését szerettük volna kitűzni célként, és minél több hazai mérkőzésen győzelmet aratni. Sokan féltettek ettől a szerepvállalástól, de a nyári alapozáson kellemes csalódásként ért, hogy az első két hónapban megfelelő létszámú edzéslátogatottság mellett, a játékosok fogékonyak voltak a munkára és az új dolgokra. Tudtuk, hogy nem sok sikerélményben lesz részünk az őszi szezon során, hiszen a legerősebb csoportba kerültünk, ahonnan hat csapat is a megyei I. osztályba jutást tűzte ki célul, ezért a túlélésre játszottunk. A védekezést sikerült kiválóan megszerveznünk, hiszen amíg nem voltak létszámgondjaink, még a csoport favoritjai is nehezen tudtak megtörni bennünket. A szezon végére sajnos elfogytunk, de tisztességesen helytálltunk, és pontokat is sikerült gyűjtenünk a tavaszi folytatásra.

– Kik azok, akiknek a teljesítményével leginkább elégedett lehetett az ősz folyamán?

– Egyénileg nem szerencsés értékelni nyilvánosan a játékosokat, de a hozzáállása és a foci szeretete miatt mindenképpen ki kell emelnem Virág Imrét. Róla a mai fiatalok igazán példát vehetnének, és akkor biztos, hogy csapatként előrébb tartanánk, illetve az én dolgom is könnyebb lenne. A kapusaink az edzéseken is jól dolgoztak, és egész ősszel kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. A csapatszintű védekezésünkkel maximálisan elégedett voltam, hiszen a kapott góljaink száma alapján több riválist is megelőztünk. Amiben viszont fejlődnünk kellene, az a helyzetkihasználásunk, hiszen kevés gólt szereztünk, és emiatt legalább négy-öt pont benne maradt a csapatban.

– Mi volt a szezon legpozitívabb és legkellemetlenebb hozadéka, emléke?

– Pozitív élményből több volt, hiszen a Mezőhegyes elleni pontszerzés, a szarvasi meccsünk, illetve a Nagyszénás elleni találkozók számunkra győzelmekkel értek fel. Csalódás volt ellenben Csanádapácán a második félidőben nyújtott teljesítményünk, valamint a gyomaendrődi meccsünk, hiszen a helyzetek alapján három ponttal kellett volna távoznunk, de a végére egy sem maradt. A legkellemetlenebb pillanat Lós Pisti sérülése volt, akit az első mérkőzésen szinte az egész őszi szezonra elveszítettünk, illetve, hogy több év kihagyás után még nekem is pályára kellett lépnem, mert elfogyott a csapat.

– Milyennek tartja az átszervezett megyei bajnokságot szakmailag?

– Úgy gondolom, hogy a kvalifikációs bajnokság csak ártott, mintsem használt volna, hiszen óriási távolságok voltak a csapatok között a tudást illetően. A nagy gólkülönbségű győzelmek a nézők számára sem élvezhető meccseket eredményeztek. Az anyagi lehetőségek és az edzésmennyiség miatt nagy a két osztály között a szakadék. Jó pár csapat velünk egyetemben már a szezon végét várta, és a túlélésre játszott, hiszen sikerélmény nélkül nagyon nehéz motiválni az amatőr labdarúgókat.

– Mikor kezdődik a felkészülés a bajnoki folytatásra, feltűnnek-e új arcok majd tavasszal az öltözőben?

– Reménykedünk abban, hogy a vírushelyzet jobbra fordul ebben az évben, és január 18-án elkezdhetjük a felkészülési munkát, egy jó alapozással pedig szeretnénk elérni az eredeti céljainkat, a megyei II/A csoportjának középmezőnyében végezni. A létszámgondjaink leküzdése végett szükségünk lenne három-négy új játékosra, de a téli időszakban nem egyszerű igazolni. Főként az előre játékunk szorulna erősítésre, ezért próbálunk támadót keresni.

Őszi mérleg

Helyezés: 7.

Győzelem: 1

Vereség: 10

Döntetlen: 2

Pontszám: 5

Rúgott gól: 11

Kapott gól: 30

A békésszentandrási csapat házi góllövőlistájának állása az őszi bajnoki mérkőzések után: Olasz Imre 3, Tasi Kristóf 2, Boér Zsolt, Dernovics Tamás, Romhányi Roland, Virág Imre, Yetik Deniz Daniel 1-1.