Együtt sírnak, együtt nevetnek

A szülők is jó csapatot alkotnak

A korábbi labdarúgó Kukely János és az egykoron kézilabdázó felesége, Kukelyné Kóti Klára különleges státuszú sportszülő, hiszen két magas szinten kézilabdázó lány pályafutását támogatják, akik egy csapatban, a Békéscsabai Előre NKSE-ben játszanak.

A 18. életévüket május 27-én betöltő Anna és Klára ikrek, s mint tudjuk, az ikrek nem tudnak meglenni egymás nélkül. Együtt kezdtek el úszni, s amikor arra ráuntak, együtt kezdtek el kézilabdázni.

– Amikor abbahagyták az úszást, azt mondtuk, rendben, de valamit sportoljanak, így jött képbe a kézilabda – beszélt az enyhe szülői ráhatásról az édesapa, Kukely János. Állítom, Békéscsabán még mindig az egyik legjobb utánpótlás-nevelőmunka folyik. Első edzőjüknek, Kovácsné Bartha Anikónak óriási szerepe volt abban, hogy megszerették ezt a sportágat, később Fábián Csaba lett az edzőjük, akinek óriási érdeme van abban, hogy számtalan játékos jutott el az élvonalig. Csapatából Anna serdülőként (2018 októberében, 15 évesen és 4 hónaposan mutatkozott be az NB I.-ben, egyes adatok szerint a magyar női kézilabda történetének legfiatalabb élvonalbeli játékosaként – a szerző) került fel a felnőttkeretbe. Szabó Karcsi bácsi pedig az NB II.-es csapatban vette őket körül nagy szeretettel, de Zöldi-Tóth Katától is rengeteget tanultak.

Anna és a később szintén az NB I.-es felnőttek közé bekerülő Klári óriási lépésekkel haladtak előre, mindkettőt meghívták az ifjúsági válogatott keretébe.

– Fontos a mentális felkészítés. A serdülőből, illetve az ifiből egyből a felnőttek közé kerültek, ahol más impulzusok érték őket. Ezt meg kellett szokniuk, ebben próbáltunk mi is segíteni – tette hozzá Kukely János.

– Amikor 2019-ben megnyerték az ifjúsági Eb-t (ahol Anna a korosztályánál egy évvel fiatalabbként kapott helyet – a szerző), előtte pedig bronzérmes lett az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, kicsit féltettük Annát – vette át a szót Klári, az édesanya. – Folyamatosan keresték az újságok, tévék, nem akartuk, hogy fejébe szálljon a dicsőség. Fontos volt, hogy vissza tudjuk húzni, és ez sikerült is. Bár két különböző egyéniségről beszélünk – Klári csacsogós, nevetős, könnyebben veszi a dolgokat, ­Anna ugyanakkor kicsit zárkózottabb – abban közösek, hogy mindenben segítik egymást, soha nem voltak irigyek egymásra, nagyon jó testvérek. El se lehet mondani, hogy emiatt is milyen szerencsés szülők vagyunk. Klári például kifejezetten büszke volt, amikor Anna két érmet is hazahozott a 2019-es világversenyekről. Pedig két kifejezetten eltérő egyéniségről beszélünk­.

A Kukely szülőknek állandó hétvégi programot jelentett a meccsre járás. A lányok kicsi kora óta megszámlálhatatlan mérkőzésen ültek a lelátón.

– Több szülővel együtt járunk a mérkőzésekre. Szombatonként kezdtük a serdülőmérkőzéssel, majd végignéztük az ifjúsági és persze a felnőttmérkőzést is, másnap pedig jöttek az NB II.-es meccsek – mesélte az édesanya, aki férjével együtt felejthetetlen élményként írta le a celjei Európa-bajnokságot, ahol a játékosok szülei is jó csapatot alkottak. De jó lenne, ha a pandémia elmúlna, és ismét a lelátóról figyelhetnénk a csapatot!

Egy-egy mérkőzés után együtt sírnak, együtt nevetnek a gyerekekkel.

– Régebben egy-egy vesztes mérkőzés után próbáltam őket nyugtatni, de talán jobb, ha maguk próbálják meg feldolgozni a dolgokat – mondta az édesapa.

Mindketten mindkét lánynál nagyon fontosnak tartják a tanulást, ezért is kötöttek a csabai klubbal 2022 nyarán lejáró szerződést, mert Békéscsabán tanulhatnak és sportolhatnak is. Pedig folyamatosan hívják őket más csapatokhoz.

– Klári a Széchenyi István két tanítási nyelvű közgazdasági technikumba, Anna a Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumba jár. A sport miatt sokat hiányoznak, de mindkét helyen nagy segítséget kapnak ahhoz, hogy zökkenőmentesen végezhessék a tanulmányaikat.

Mi szülőként szintén igyekszünk mindent megtenni azért, hogy az élsport mellett a tanulással se legyen gondjuk – tették hozzá a szülők­.

Csapatként az élményért, a sikerért

Podani Milán belenőtt az autók, motorok világába, édesapja, Podani Mihály ugyanis gépjárműoktatóként dolgozott, s dolgozik ma is, immáron négy évtizede. Fiát autók és motorok vették körül otthon, kisgyermekként a mesekönyv mellett KRESZ-könyvvel a kezében aludt el.

A szarvasi akrobatikus motoros – aki ma már többek között egy Európa-bajnoki harmadik és egy magyar bajnoki második helyezéssel is büszkélkedhet – általános iskolásként közlekedési versenyeken indult rendszeresen, ahol kerékpáros ügyességi számok is voltak. Számtalanszor eljutott az országos döntőkre, egy alkalommal nyert is.

– Ez jelentette az alapot – jegyezte meg Podani Mihály. – A nyolcadikos ballagására egy motort kért, mi ettől a feleségemmel nem zárkóztunk el. Eljártunk motoros eseményekre, s ilyenen láttunk akrobatikus bemutatókat. Milánt teljesen magával ragadták a látottak, és maga is elkezdett próbálkozni különböző trükkökkel. Ötletelt, videókat nézett, majd elkezdtünk versenyekre járni.

Mihály bevallotta, hogy nemcsak Milán, hanem ő maga is teljesen a nulláról indult el, hiszen menedzserként kellett Milán pályafutását gondozni. Később, ahogy egyre komolyodott a dolog, egyre több feladata volt neki is, bejelentkezni különböző eseményekre, ahol fia bemutatózhatott, megszervezni, eljutni a versenyekre, ám a 40 éves oktatói múltjából tudott meríteni. Fontos mérföldkőnek nevezte, amikor két éve megalapították a Milu’S Motor Akrobatics Sportegyesületet.

– Félelem? – tette fel a kérdést. – Megvan még, hogyne, de ez már tompult. Milán nem kockáztat, érzi a határait, tud uralkodni magán és a motorján is. Bár, technikai sportról beszélünk, ahol adódhatnak váratlan helyzetek. Amikor új motort kapott – először az MZ-t, majd a Kawasakit – ez az érzés felerősödött, de ahogy láttam a magabiztosságát, el is ült valamennyire. Jómagam és a feleségem is sportolt, tudtuk, hogy minden sportolónak a testi épség megőrzése érdekében meg kell tanulni esni. Igaz ez a motorsportra is, tudni kell, hogy ilyen helyzetekben hogyan szabadulj el a motortól.

Milán édesapja mindig is rajta tartotta fián a szemét, és tulajdonképpeni edzőjeként segített.

– Nyilván van, amit érez a gyakorlat végzése közben, ám a külső szemlélő azt másképp látja, az összképet is figyeli. Emellett a motor karbantartásában, átalakításában segítek, megkeresem a támogatókat és tartom velük a kapcsolatot, reklámanyagokat készítek, vagyis egyfajta háttérmunkásként teszem a dolgomat­.

Kérdés, hogyan érintené, ha egyszer Milán bejelentené, hogy vége, abbahagyja?

– Ha azt mondaná, vége, elfogadnám, bár nem könnyen – gondolkozott el. – Négy éve mindkettőnk életében volt egy mélypont, amikor meghalt a feleségem. Felmerült, hogy hogyan tovább. Végül úgy döntöttünk, folytatjuk. Kicsit magam is a sportba menekültem, amivel valamennyire sikerült elvonni a figyelmemet.

Podani Mihály büszke arra, hogy munkáját a Beol olvasói is elismerték, amikor a szavazáson győztes Milán serleget, ő pedig, mint edzője, oklevelet vehetett át. – Jólesett, kicsit engem is motivált. Milánt pedig idén az új motorja, hiszen egy Honda CBR 1000-est is bevethet majd.

A mai napig ott vannak a versenyein

A juniorvilágkupa-győztes, 18 esztendős Keszthelyi Zsombor kilenc-tíz éves lehetett, amikor elkezdett vívni, s ahogy lenni szokott, az ő szülei is rendszeresen elkísérték a hazai, de még a külföldi versenyekre is.

Az orvosként dolgozó szülők, dr. Keszthelyi Péter és felesége is élsportoló volt. Zsombor klubjának, a békéscsabai Alföld Vívó Akadémia társadalmi elnökeként is tevékenykedő édesapa fiatalon kardozott, majd kosárlabdázott, az édesanya a válogatottig is eljutva röplabdázott, az anyai nagyapja­ NB I.-es labdarúgó, az apai birkózó volt. Már ennél fogva is tudták, mennyi lemondás­sal, munkával jár a sport.

– A mai napig ott vagyunk a versenyein, szorítunk érte, megadjuk az érzelmi támogatást, de tanácsokat nem osztunk, az az edző feladata, igyekeztük is megtalálni az egyensúlyt ebben a kérdésben – mondja dr. Keszt­helyi Péter. – Természetesen volt észrevételem, de nem tettem meg, mert nem az én feladatom. Minden versenye emlékezetes, kezdve a 2018-as oroszországi Eb-től a foggiai kontinensbajnokságig, ahol csapatban az ötödik, illetve a második helyen végeztek, vagy a tavalyi belgrádi világkupa, melyet meg is nyertek, de ide sorolnám még a 2019-es toruni kadett-világbajnokságot is, ahol egyéniben hetedik lett (ami a fiúknál minden idők legjobb békéscsabai eredménye – a szerző).

A családban soha nem tették a sportot első helyre, hiszen bármi, egy sérülés is közbejöhet. Az egyetemre készülő fiatal esetében a tanulás élvez prioritást.

– A vívásban is számtalan példa mutatja, hogy a tanulást és az élsportot is lehet együtt magas színvonalon végezni. Amíg egyik nem megy a másik rovására, és érez magában motivációt, addig ezt a kettőt egy értelmes, tehetséges ­fiatal képes együtt végezni – tette hozzá dr. Keszthelyi Péter.