Nyolcvanéves Tóth Márton, a megyei labdarúgó szövetség volt főtitkára

Tóth Márton Medgyesegyházán született 1943. szeptember 5-én egy dolgos, szorgalmas családban. Ott látta hét évesen az első futballmérkőzést, amikor a Medgyesegyháza a Békéscsabai Vasassal játszott. Tetszett neki, hogy a csapatok különböző színes szerelésben pompáznak.

Gyermekkorában került a család Jaminába, ahol az utca gyerekeivel állandóan focizott. 

– Nyolcadikosként egy éven át tanultunk egy szovjet darabot, amelyben enyém volt az egyik főszerep. Igen, ám de az ország örökös gólkirálya Deák Ferenc Bamba a Gödöllői Dózsával éppen akkor játszott a Békéscsabai Építők ellen a városban. Elkértem magam az igazgatónőtől úgy, hogy az előadás kezdetére visszajövök. Ámulva figyeltem, ahogy Deák Bamba rúg egy gólt a disznópiac felőli kapuba, majd megpuszilja a labdát. Ott ragadtam a meccsen, és lekéstem az előadást. Mire visszaértem, azt láttam, hogy özönlik ki a nép az téglagyári kultúrotthonból. A következmény: igazgatói megrovás, majd mivel otthon először nem mondtam meg, hogy mi történt, apámtól egy kiadós verés.

Tizenöt éves koráig csatárt játszott, ezután került be a kapuba.

– A mezőtúri gépésztechnikumban tanultam, és az osztály csapatába másodikba nem jött vissza egy túrkevei kapus, és mondták én – aki elsőben százötven centis voltam csak – álljak a kapuba! – elevenítette fel a kezdeteket Tóth Márton. – 1960. augusztus 3-án lettem először igazolt játékos, a mezőtúri ificsapatban. Le akartak igazolni a felnőttbe, de onnan jönni akartam és Bánkútra kerültem, ahol közben gépésztechnikus gyakornokként egy állami gazdaságban helyezkedtem el.

Később Debrecenbe egy megyei egyes csapathoz, majd 1962. decemberétől az NB III.-as Hódmezővásárhelyre kerültem. 1963-ban Vásárhelyen megnyerték a félfordulós bajnokságot, és azt ígérték, hogy nem lesznek katonák, irány az NB II! Végül csak behívtak a „közeli” Kalocsára, ahol végül három hónapot kellett lehúzni. 

– Vásárhelyre visszatérve Turai Bandi bácsi, a Csaba edzője ragaszkodott ahhoz, hogy 1965 áprilisában igazoljak Békéscsabára. Játszottam, de közben a sarkadi járás épületgépészeti műszaki ellenőreként dolgoztam is a Békéscsabai Beruházási Vállalatnál. 

Az Előre 1968-ban feljutott az NB I. B-be, majd 1974-ben az NB I-be. Az igazi bemutatkozása ekkor, 31 évesen történt meg az élvonalban, 1967-es ugyanis volt egy „egymeccses” komlói szerepvállalása.

– Egyik legjobb mérkőzésemet a Vasasnál játszottam az NB I.-ben, ahol úgy nyertünk, hogy kivédtem Váradi Béla büntetőjét – emlékezett.

1974-ben, amikor a félszezon végén vezette a kapusok rangsorát az NB I.-ben, közel állt ahhoz, hogy bekerüljön a válogatott keretbe, Hoffer József szövetségi kapitány a kedvéért jött le Békéscsabára, de a Honvéd ellen megsérült, s csak utólag tudta meg, hogy megnézte a kapitány. 1978-ban visszavonult és az Előre technikai vezetőjeként dolgozott tovább 13 éven át. Majd a Békés Megyei Tanács Ifjúsági és Sportosztályán folytatta, ahol sikeresen bonyolították le többek között az Olimpiai Ötpróba akciókat. 1989. márciusában az országban először választották meg demokratikus alapon a megyei labdarúgó szövetség főtitkárának.

– Szűcs Ferenccel és Ondrik Istvánnal először húsz gyerekkel kezdtük meg a később oly sikeres nyári focitábort. Tóth Pállal a Góliát-programot is beindítottuk a megyében.

Tóth Mártonnak az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula volt a példaképe, akit később személyesen is megismerhetett a Dr. Nagy Béla medgyesegyházi polgármester segítségével beindított Békés megyei polgármesteri találkozókon, ahová Grosics mellett rendszeresen járt Puskás Öcsi, Hidegkuti Nándor és Buzánszky Jenő 19-szer (!) jött el. Mégis a 2015. márciusában először egy tornával elindított sérült gyermekek labdarúgó-bajnokságát tartja a fontosabb kezdeményezésének.

– Az az alázat, amit mutatnak a társak, a labdarúgás iránt példaértékű – jegyezte meg.

Tóth Márton ma is rendkívül sportos, aktív, úszik – rendszeresen teljesíti a Balaton-átúszást – és kerékpározik. Nem szereti, ha ünneplik, ám családja körében erre is sor kerül a napokban, számára azonban fontosabb, hogy szombaton a Békéscsaba Labdarúgó Akadémián a lehető legjobban megrendezzék a harmadik szezonját kezdő kislélekszámú települések bajnokságát, ahol nagypályás csapatokkal rendelkező falvaknak biztosít játéklehetőséget.

– Életemet a futballnak köszönhetem, a sportszerű életmódot követtem, soha nem égettem két végén a gyertyát – vallott kiváló szakember.