Húsz éve hunyt el Bányai Nándor, aki a gyulai kispadon is ült

Puskás Ferenc csapattársa és jó barátja, Breier Nándor 1928. március 8-án született Budapesten s csak később vette fel a Bányai nevet – olvasható a Puskás Intézet emlékezésében. A Kispesti AC játékosaként 1945. május 31-én az Újpest ellen lépett először pályára az élvonalban. Érdekesség, hogy 15 évvel később, 1960. október 2-án szintén az Újpest ellen játszotta az utolsó NB I-es mérkőzését. Bányai Nándor 1945-től 1960-ig 293 első osztályú bajnokin hét gólt szerzett a kispesti csapatban.

Bányai összesen 11 bajnoki medállal büszkélkedhetett a játékos-pályafutásának végén, ebből öt alkalommal első helyért járó aranyérmet kapott Puskás Ferenc és Bozsik József oldalán. Az egykori balfedezet 1959-ben tagja volt a Budapesti Honvéd első és egyetlen Közép-európai Kupa-győztes csapatának, egyedül a magyar kupában nem örülhetett sikernek, az 1955-ös döntőben a Vasas 3–2-re győzte le Bányai Nándorékat.

A forradalom és szabadságharc leverése után ő is részt vett a Bp. Honvéd 1957-es dél-amerikai túráján, amelyről Czibor Zoltán, Kocsis Sándor és Puskás Ferenc nem tért haza. Bányai Nándor visszajött Magyarországra, viszont a túra miatt a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) eltiltotta őt a játéktól. Bányai Nándor az ezt megelőző eseményekről, 1956. október 1-től naplót írt, amely a Puskás Intézet birtokában van.
A magyar labdarúgó-válogatottban kétszer kapott lehetőséget 1950-ben, a Csehszlovákia ellen 5–0-ra megnyert hazai barátságos meccsen, valamint az Ausztria vendégeként 5–3-ra elveszített barátságos mérkőzésen. Emellett 13 nem hivatalos találkozón is szerepelt a nemzeti csapatban 1949-től 1953-ig.
Visszavonulása után szakvezetőként irányította többek között a Zalaegerszeget, a Bp. Honvédot, a DVSC-t és Kecskemétet, illetve dolgozott Tiszaújvárosban, Sopronban, Gyulán és Sülysápon. Külföldön Algériában, Lengyelországban és Togóban vállalt munkát. 

Bányai Nándor húsz évvel ezelőtt, 2003. december 8-án 75 éves korában hunyt el Budapesten.