Egy szerény klasszis, Márton Anita

A szemünk előtt nőtt fel és lett a magyar atlétika klasszisa. A honi sportág egyetlen világbajnoka, az olimpiai bronzérmes súlylökő, Márton Anita tavaly jelentette be, hogy itt a vége, leteszi a súlygolyót és a szegedi klubjára és természetesen a családjára helyezi át a fókuszt. A szegedi születésű, gyermekkorát Tápén töltő, s ott családjával letelepedő Márton Anita 2007-ben igazolt a Békéscsabai Atlétikai Clubhoz (a viharsarki szakosztálynál segédkezet nyújtottak a szárnyait bontogató Szegeden támogató nélkül maradt tehetségnek), ahol egy rövid megszakítással egészen visszavonulásáig sportolt.

Békésbe kerülése után már serdülő kora óta figyelemmel kísértem a kibontakozó karrierjét, hétről hétre beszámoltam az egyre jobb és jobb eredményeiről, a magyar bajnoki címeiről, majd a nemzetközi porondon jegyzett győzelmeiről, az első kontinensbajnoki érméről (2014, Zürich). Egyre nagyobb magaslatokba lépett, Eb-t, világbajnokságot nyert, 2016-ban a riói olimpián lökött egy megdönthetetlennek tűnő 19,87 méteres bődületesen nagy országos csúcsot, de ő ekkor is és ma is ugyanaz a szerény sportoló maradt, mint 16 évvel ezelőtt, amikor megismertem.

Szemtanúja lehettem egyik nagy sikerének, amikor 2017-ben Belgrádban abszolút favoritként annak rendje és módja szerint megnyerte élete második fedett pályás Európa-bajnok aranyérmét. A medál átvétele után azonnal a lelátóra sietett, ahol már várták a klub vezetői és szülei, ahol könnyek között rögtönzött élménybeszámolót tartott, s melynek magam is szem-, és fültanúja lehettem.

Bevallom őszintén, én is elérzékenyültem, amikor néhány órával a sportcsatornán élőben megtett bejelentése előtt nem sokkal telefonon nekem is elmondta azt, amit már mindenki sejtett: búcsút int a fényes pályafutásának.

Anita! Köszönjük a sok élményt, a számtalan érmet, amivel oly sok örömet szereztél a magyar sportnak és Neked szurkolók számára!