Szarvas Mátyás új csúcsával átírta a lehetetlen szó fogalmát 

A KVTE sportolója egy ötéves nemzetközi környezet– és természetvédelmi extrém vállalkozás-sorozat nulladik elemeként, figyelemfelhívásként Európa leghosszabb összefüggő túraútvonala, az Országos Kékkör kétszeri körbefutására készült pihenőnap nélkül (77 nap 5 ezer 120 km, 80 000 méter szintkülönbség), ezzel is ráirányítva a figyelmet a bolygó környezetvédelmének tarthatatlan állapotára. A költségvetés hiánya a köztársasági elnöki támogatás ellenére is az utolsó pillanatban másfajta megoldás felé kényszerítette a 62 éves ultrafutót, így született meg  egy ,,kényszermegoldás": saját eddigi legjobb eredményének a megjavítása.

Igazi hazardírozás

Természetesen ez csak egy terv volt, melynek valóra váltásához rengeteg dolognak kellett a helyén lennie. Az eddigi csúcsot is Szarvas Mátyás tartotta 38 nappal, ezt szerette volna három nappal megjavítani. A terv már a születése pillanatában igazi hazardírozás volt a napi távok hosszai, a várható változékony őszi időjárás, a szél, az eső és ebből kifolyólag a futó napi állapota miatt. Az az első pillanattól világos volt, hogy a tervezés egy ekkora vállalkozásnál még a korábbinál is fontosabb lesz, ám az is várható volt, hogy a napok során óriási szükség lesz a rugalmasságra, az újratervezésre. Nem kellett csalódni a kis csapatnak, szinte minden nap hozott valami újat, valami váratlant, amely a végsőkig feszessé tett minden egyes napot.

Minden napja hosszú volt

A kiváló sportember szerint mentálisan a legnehezebb az volt számára a korábbi csúcsaival ellentétben, hogy egyetlen olyan napja sem volt, amelyen akár csak egy kicsit is ,,pihenni" tudott volna fejben – minden egyes napja rendkívül hosszú volt (70-85 kilométer), mindez pedig nap nap után két-háromezer méter szintkülönbséggel társult harmincöt napon keresztül. Ez alól kivétel csak az Alföldi Kéktúra – Békés vármegyét is érintő – bő nyolcszáz kilométeres útvonala volt, ahol viszont folyamatosan homokkal, sárral, esővel, a hatalmas messzeség homályába vesző egyenesekkel küzdött. Hajnalonként leggyakrabban három és öt óra között indult, gyakran két elemkészletet is elhasznált, mire megpirkadt, de nem volt más választása, csakis így volt esélye az esetleges új csúcsra. Kísérői is komoly terhelésnek voltak kitéve a kísérőautóval, hiszen a változékony időjárás, az ultrafutó változó állapota miatt előfordultak improvizálások, amikor újratervezésre volt szükség. 

Ugyanez igaz volt a filmes stábra is, akik azonban a békéscsabai Major Gyula többszörös fesztiváldíjas filmrendező vezetésével rutinosan kezelték a helyzetet, hiszen azon kívül, hogy már a hetedik filmjüket készítették Szarvas Mátyás vállalkozásairól, tisztában voltak vele, hogy huszonnégy órás „szolgálat” vár rájuk egy ekkora extrém vállalkozás megfilmesítése során. Amit az ultrafutó nem mindig örömként élt meg, az a filmesek számára nagyszerű képi világ megörökítését tette lehetővé: volt napsütés, ömlő eső, szél, sár, ködös, párás idő, és volt olyan kíméletlen felhőszakadás, amely a futón kívül egy idő után mindenkit az autókba kényszerített, mentve az ifj. Major Gyula és a filmrendező által kezelt technikai eszközöket.

Kemény dió volt a Bükk és a Mátra

Szarvas Mátyás számára minden egyes nap külön kihívás volt, ám a nagyon nehezek közül is kiemelkedett a táv kétharmadánál a Bükk és a Mátra, ahol először egy kegyetlen időjárással átitatott háromezer méter szintkülönbségű, nagyon magányos, fizikailag, és mentálisan is minden erejét igénybe vevő napot küzdött le a Bükk átfutásával, majd rögtön utána másnap a Mátra átszelése következett. Még folytathatnánk a sort, hiszen rögtön ezután a Börzsönyben kellett felkapaszkodnia ismét kilencszáz méter fölé egy újabb nyolcvan km-es szakasszal. A legszélsőségesebb időjárás épp az utolsó nap reggelén érte utol a rutinos futót, és a stábot, a Balaton-felvidéken, a Káli-medencében, a tanúhegyek környékén, ahol ez a csodálatos táj megmutatta a másik arcát is – volt itt felhőszakadás órákon át, csendesülő eső, majd káprázatos napsütés a befutóra a szigligeti várnál.

A rutinos sportoló másfél évtizeddel ezelőtt, 2008-ban futotta először körbe Európa leghosszabb összefüggő túraútvonalát, akkor még 45 nap alatt, s így haladt szépen lefelé a napokkal – minél mélyebb lett az önismerete, a hite, annál rövidebb lett a teljesítések időtartama: 43 nap, 39 nap, 38 nap, míg végül elérkezett az utolsó felvonáshoz: senki a világon nem teljesítette ilyen rövid idő alatt ezt a 2560 kilométert negyvenezer méter szintkülönbséggel nehezítve. Harmincöt nap, mostantól ennyi a leggyorsabb teljesítés az Országos Kékkörön.
A többszörös világkupa győztes futó elmondása szerint mindez azonban a Kékkörrel együtt csak egy eszköz volt: figyelemfelhívás a Föld állapotára, felelőtlen használatára, a természet- és környezetvédelem óriási gyakorlati hiányosságaira, az emberek, és ezen keresztül az egyének óriási felelősségére. Leginkább természetesen arra, hogy nem menekülhetünk a klímaváltozás általunk okozott, a következő generációkra szakadó óriási problémái elől. Szarvas Mátyás az új esztendőben is folytatja természetvédelmi– és környezetvédelmi vállalkozását, már megkezdődtek a tárgyalások ebben az ügyben a leendő támogatókkal.    

Február végén Csabán lesz a filmbemutató

A világcsúcs javításról Major Gyula filmrendező és csapata a legújabb technikákkal készülő, csodálatos képi világot bemutató dokumentumfilmet készített, amelynek országos díszbemutatója Békéscsabán, a Csaba Center mozi termében lesz február 28-án, szerdán 18 órától, amelyre már most várják az alkotók, és a főszereplő a téma, a sport, a természet, az extrém teljesítmények iránt érdeklődőket. Mi pedig örülünk annak, hogy Békés vármegye több évtizede fantasztikus eredményeket nyújtó, világszinten is elismert extrém sportolója egy ekkora teljesítménnyel tette fel a koronát eddigi pályafutására, és filmjeire!