Szereti a játékot

–Számítottak arra, hogy a Kozármisleny ennyire megnehezíti a dolgukat? – kérdeztük a budapesti születésű, de gyöngyösi gyökerekkel rendelkező, a debreceni utánpótlásában nevelkedő Román Dorinát.

– Nehéz mérkőzésre számítottunk, tudtuk, hogy a végsőkig küzdeni fognak, és nekünk nagyon oda kell tennünk magunkat, ha itthon akarjuk tartani a két pontot.

– A kötelező győzelmet megszerezték, de az ötödik helytől lefelé így is roppant szoros a mezőny. A hét ponttal tizenkettedik Békéscsaba és az ötödik Vác között csupán három egység a különbség. Mit gondol, hány pontot kell még hozzátenni a meglévőhöz ahhoz, hogy elérjék céljukat, a bennmaradást?

– Ha viccesen akarom mondani, akkor az összes mérkőzésünket meg kellene nyerni. Nagyon hosszú még a bajnokság, számszerűen nem lehet megmondani, de a lehető legtöbb pontot be akarjuk gyűjteni. Az elkövetkezendő két bajnoki különösen fontos lesz. Kisvárdán nyerni szeretnénk, a Budaörs ellen itthon már a döntetlennel is nagyon elégedett lennék. Ilyen szurkolótábor mellett, mint amilyen a Békéscsabáé, azonban ellenük is eredményesek lehetünk.

– Tavaly nyáron igazolt Békéscsabára. Jól érzi magát a lila-fehéreknél?

– Az MTK-nál volt egy fix elvárás, aminek mindenkinek meg kellett felelni. Békéscsabán túlnyomó többségében fiatal magyar játékosokkal kellene elérni a bennmaradást. Bár az NB I.-ben mindenki a kézilabdából él, én azt tanultam, hogy szeressem ezt a játékot. Ez visz előre, ez motivál. Jól érzem magam Békéscsabán, érzem a szurkolói szeretetet és kialakulóban van egy jó erőkből álló fejlődőképes csapat.

– A sport milyen szerepet töltött be a családjában, hogyan csöppent bele a kézilabdába?

– Édesapám tűzoltóként dolgozott és sokat mesélt arról, hogy a munkája előtt kézilabdázott, hogy mennyire élvezte ezt a játékot. Ők csak úgy szeretetből játszottak. Ez a sportág iránti tisztelete felkeltette az érdeklődésemet és a táncról – amit amúgy sokáig űztem és nagyon szerettem csinálni – átváltottam a kézilabdára. A két nővérem is kézilabdázott, az egyik emellett nagyon jó szinten úszott is, édesanyám pedig Gyöngyösön szertornázott.

– Hogyan látja az eddigi teljesítményét?

– Igencsak hullámzó a játékom, nem vagyok vele mindig elégedett. Szerencsére megkapom azt a bizalmat, aminek köszönhetően minél többet tudok játszani és ami szükséges a további fejlődésemhez.

– Az átlövő, vagy inkább az irányító poszton érzi magát otthonosan?

– Teljesen mindegy, csak játszhassak!