Sakkparti: a több évtizedes barátság túlmutat a sakktáblán

A történet a sakkozáson keresztül kialakuló hihetetlen kötelékről és egy barátság szépségéről tanúskodik, amelynek szereplői Oskó Lajos és Schneider György. Megmutatják, hogy egy sakkparti nem csupán egy egyszerű játszma, hanem a növekedés és a tartós kapcsolatok kialakításának a platformja. Barátságuk Orosháza város sakkterén indult, de közös szenvedélyük már jóval azelőtt kezdetét vette, hogy útjaik keresztezték volna egymást.

A Justh Zsigmond Városi Könyvtár dolgozói jól emlékeznek Lajos bácsira, hiszen közel ötven éve elkötelezett olvasójuk. Úgy ismerték meg, mint a városi és megyei labdarúgó-mérkőzések szenvedélyes rajongóját, akivel gyakran élénk vitákat folytattak a legutóbbi meccsek fénypontjairól és a játékosok teljesítményéről. A történelmi témájú újságok iránti szeretete nyilvánvaló a könyvtár gyűjteményének rendszeres böngészéséből, ahol lelkesen mélyed el a történelmi események és a társadalmi fejlemények részleteiben. Ha Orosháza helytörténetéről van szó, Lajos bácsi a tudás kincsestára, különösen, ha a II. világháború viharos időszaka kerül napirendre. Magával ragadó történetmesélése megeleveníti a korszak eseményeit és élményeit, rávilágítva a város múltjának kevésbé ismert aspektusaira.

Mélyen elkötelezett a szabóság hagyományainak fenntartásában, egy olyan kihalófélben lévő mesterség iránt, amelyben 14 évesen kezdett inasként dolgozni. Szívesen meséli el az iparágban eltöltött időből származó tapasztalatait, amivel így ablakot nyit egy olyan korszakba, amikor ezek a hagyományos szakmák még fénykorukat élték, és fontos szerepet játszottak a társadalom mindennapjaiban – olvasható a könyvtár bejegyzésében.

94 évesen is rendszeresen sakkozik

Lajos bácsi útja a sakkozással a katonai szolgálat alatt kezdődött, ott tanulta meg a játék fortélyait, majd hazatérve a megyei üveggyári csapatban kezdett el játszani, később különböző versenyeken is jeleskedett. Több sportban is megméretett, vívóedzéseken vett részt Zsoldos Péterrel, a sportág neves oktatójával. Mellette nagy szenvedélye volt az úszás is. Még most 94 éves korában is rendszeresen sakkozik, hogy tovább csiszolja elméjét. Életkora ellenére ő a bizonyíték arra, hogy a tudás és a szellemi mozgékonyság hajszolása nem ismer korhatárt.

Amikor a sakkban való preferenciáiról kérdezték, így nyilatkozott: 

A sakk erőteljes metaforaként szolgál az élet bonyolultságára. Hűen tükrözi a mindennapijainkban felmerülő kihívásokat és döntéseket. Alaposan meg kell fontolnunk lépéseinket, és előre kell látnunk tetteink következményeit. Minden egyes döntésünk képes alakítani a jövőnket, ahogyan a sakkban is minden egyes lépés megváltoztathatja a játék menetét. Mindkettőben van egy kiszámíthatatlansági elem, és a változó körülményekhez való alkalmazkodás szükségessége. Türelemre, előrelátásra és rugalmasságra van szükség, ahogyan az akadályok között lavírozunk, és céljaink elérésére törekszünk.

A sakk kortalan és kreatív

Schneider György a beszélgetés során a sakk szeretetéről elmondta: „Kortalan és kreatív.” A sakkban mindenki egyenlő feltételekkel indul, legyen az egy 10 éves, vagy egy 94 éves, mindenki azonos esélyt kap a sikerre. A játék stratégiai és szellemi jellege biztosítja, hogy senki sincs előnyben vagy hátrányban a kora vagy a neme miatt, így mindenki számára tisztességes és befogadó sportággá válik.

A sakk iránti szenvedélye már fiatal korában megmutatkozott, amikor otthon rábukkant egy könyvre, amelyet már aprólékosan jegyzeteltek és kijavítgattak, így a korabeli bajnokok játszmái már egy átértékelésen estek keresztül.  A sakkozás hagyománya mélyen gyökerezett a családjában, apja és nagybátyja is rendszeresen játszott, az akkori magyar bajnok ellen, néha baráti körben sikerrel vették az egymás elleni játékot. Ezeken az összejöveteleken érezte meg először a játék vonzását, és édesapja már 6-7 éves korától kezdve táplálta érdeklődését.

Tizenéves korában a sakk bonyolult játéka rabul ejtette, és elmerült a magyar versenyek világában, rendszeresen látogatta őket. Elmondása alapján a sakk szépsége a kreativitásban rejlik: „akár eltérhetek az eredendő elvi megnyitásoktól és valamikor 5-6 lépés után ahhoz formálódik, ahogy elvárják” – végül a játék megszokott sémáivá alakul. Egyértelműen látszik, hogy találkozott már a sakkal, és teljes mértékben a sajátjává tette.

Más sportágakban is kipróbálta magát, 13 éves korában kezdett el pingpongozni. Elkötelezettsége és kemény munkája végül oda vezetett, hogy Orosháza színeiben NB1 –es csapat alakult, amit nagyrészt egyedül, minimális önkormányzati támogatással értek el. Az NB1 –es szintű támogatás hiánya ellenére képesek voltak a fiatal tehetségeket fejleszteni és nevelni, sikeresen átvezetve őket az NB3 –ból az NB2 –be, ami figyelemre méltó teljesítmény. Az itt szerzett élettapasztalatai nemcsak a sportszerűség és a csapatmunka terén nyújtottak értékes leckéket, hanem az önfegyelem érzését is belé nevelte, amelyet az élet minden területén kamatoztatott, legyen szó munkáról, sportról vagy a családon belüli magas követelmények fenntartásáról.

Többirányú tervei vannak a sakkban való előrelépésre. Megyei szervezésű bajnokságokon való részvételt is fontolgatja, többek között NB2 –es szintű és nyílt megmérettetéseken, mint például a Bacsúr Imre emlékverseny, ahol kiemelkedő NB1–es mesterjelöltek is indulnak.

Baráti sakkparti immáron közel két évtizede

Lajos bácsi és Gyuri bácsi közel két évtizede hűen őrzik azt a hagyományt, hogy hetente kétszer összejönnek, és baráti sakkpartikat játszanak a könyvtárban. Az évek során ezek a játszmák nemcsak a gondolkodásukat és döntéshozatali képességeiket csiszolták, hanem elmélyítették a kapcsolatukat is maradandó emlékeket teremtve. Az idő múlása ellenére a játék iránti szenvedélyük és elkötelezettségük töretlen, ami barátságuk és a sakk iránti szeretetük tartós erejének bizonyítéka.

Közös útjuk inspirációként szolgál mások számára, bizonyítva, hogy kortól függetlenül a tudás és a fejlődés iránti törekvés nem ismer határokat.