A végső hajrában is remekelt a csabai kosarastehetség, Halász Olivér

Halász Olivér pár napos, jól megérdemelt pihenője alatt személyesen is elmesélte, mennyire izgatott volt, amikor először leszállt a buszról Pécsen. Mára már teljesen egyértelmű számára, hogy akkor a lehető legjobb döntést hozta.

– Egy pillanatig sem bántam meg, hogy 13 évesen az ország másik felére költöztem. Év közepére már kiforrott bennem, hogy jó csapat vagyunk, éreztem, hogy meglehet a bajnoki cím. Keményen edzettünk egész évben, persze voltak mélypontok is, amikor kifulladtunk, de az edzőnk érezte, mikor kell pihenőnapot tartani. Minden forduló után adott egyet, illetve volt egy-egy üres hétvége, egy-egy péntek is, amikor hazajöhettünk. Ilyenkor Békéscsabán töltekeztem a családommal. Milán bácsi (Moosz Milán edző – a szerk.) és Zsombi bácsi (Fülöp Zsombor másodedző - a szerk.) a legjobbak a világon. Sokat segítettek, terelgettek az utamon. Nem fukarkodnak a dicsérettel, ha pedig leszidnak, akkor is emberi hangnemben teszik. Figyelnek arra, hogy jól tanuljunk a suliban, csak az lehet csapattag, akinek megvan a négyes átlaga – sorolta Olivér, aki általában naponta kétszer edz. Elmondása szerint támadni jobban szeret, a védekezésén még van mit csiszolni. Hozzátette, U14-ben nincsenek még fix helyek, tudniuk kell az 1-es poszton is, meg bent, a palánk alatt is játszani.

Isztambulban három meccsen is pályára léphetett

– Dicsőségnek éreztem, hogy októberben már elvittek az U15-ösökkel Isztambulba, az EYBL tornára, ahol három meccsen is pályára léphettem. Úgy érzem, hozzátettem a játékhoz, de azért is emlékezetes volt az út, mert életemben először repültem, meg hajóztam a naplementében – mesélte a 13 éves fiú, akinek szintén különleges emlékként maradt meg az egyik pécsi meccs is. Akkor a saját csapatával játszott a Bayern München ellen, és bár kikaptak, méltóképpen állták a sarat a nagykaliberű csapattal szemben. 

– A legemlékezetesebb természetesen az országos bajnoki döntő volt, ahol szintén a maximumra törekedtünk. Volt, hogy 11-gyel vezetett az ellenfél, de amikor a Honvéd fáradni kezdett, mi még tudtunk erőt tenni a meccsbe. Kihasználtuk az időt, amikor nem dobtak kosárra, a harmadik negyedben már 51-51 volt az állás. Ahogy mondani szokás, nem a meccs elején kell nyerni, hanem a végén. Maradt erőnk, fejben ott tudtunk lenni, ezért sikerülhetett a győzelem. Ritmust tudtunk váltani, 65-63-ra hoztuk ki a finálét. Amikor lefújták a meccset, megőrültünk – részletezte Olivér, akinek álma az, hogy NB1-es játékos legyen.

Halász Olivér szeretne bekerülni a válogatottba

– Elmentem egy másik városba, egy másik csapathoz szülők nélkül, és a rengeteg befektetett munka, a kitartás kifizetődött. Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. Nem tudom még, mit hoz a jövőm, de a magyar válogatottba is szeretnék bekerülni. A rövid távú célom pedig az, hogy beválogassanak a Slovenia Ball 2024-be, ami egy rangos nyári torna az éppen aktuális U14-es válogatottnak. „Mini Európa Bajnokságként” szokták emlegetni, ahova a legjobban teljesítő tizenkét srác kap „belépőt”. Ezen kívül majd a békéscsabai Lencsési Kosárklub is szervez tábort, de kaptam meghívást Budapestre, Tamásiba is. A maradék időmet itthon töltöm majd a nyáron, pihenéssel. Szeretek filmezni, pingpongozni is. Év közben hiányzott Békéscsaba, és a szívemhez közel álló Lencsési pálya is. Egykori csapattársaimmal a mai napig tartom a kapcsolatot – sorolta a fiú, akinek rengeteget jelent a szerető, támogató családi háttér. Hangsúlyozta, mindig számíthat a bátyjára, aki büszke rá, és akit mélypontjain fel tud hívni egy-egy jó szóért, tanácsért. Ő „fertőzte meg” a kosársport szeretetével is. 

Feltölti a szurkoló családja

– Óriási erőt ad, hogy anyukámék eljöttek az ország különböző pontjaira, a hétvégi meccsekre. Olyan játékos vagyok, akinek jót tesz, akit feltölt a lelátón szurkoló családja. Mindig igyekeztem meghálálni az edzői, szülői gondoskodást, jól teljesíteni, persze előfordult, hogy nem hoztam a formám, de akkor meg korrigálni igyekeztem a védekezéssel, a társaim segítésével. A soproni meccs után megtanultam azt is, hogyan maradjak a földön. Kupát nyertem a mezőny legjobb játékosaként, és utána elkezdtem kicsit lazsálni. Aztán fejben helyre tettem az egészet; nem szállhat a fejembe a dicsőség. A kosárlabda lényege, titka egyébként is a csapatszellem. A legfontosabb és egyben a legjobb érzés az, hogy mindig bízhatok a társaimban, ha rossz a napom, akkor is van, aki nyomjon előre, aki azt mondja, sikerülhet. A Rátgéber Akadémia U14-ese számomra a tökéletes csapat, ahol a kisebb konfliktusokat is azonnal rendezzük, ahol mindig számíthatunk egymásra – tette hozzá a fiatal tehetség. 

Már óvodásként feltűnt tehetsége

Halász Olivér Robin 2010 júliusában született Békéscsabán. Tehetsége már óvodás korában megmutatkozott. Hatodikos koráig a Lencsési Általános Iskola diákja volt, a Békéscsabai Kosárlabda Klub tagjaként lépett pályára. Tavaly ősszel leigazolta a Rátgéber Kosárlabda Akadémia, melynek partneriskolájában, a Cserepka János általános iskolában folytatja tanulmányait. A 185 centiméteres fiú mindene a kosárlabda, NB1-es játékos szeretne lenni. Magyar példaképe Rudner Gábor (Szolnoki Olajbányász). Édesanyja, Sipos Hajnalka volt Olivér legelső edzője. A külföldi sztárok közül a texasi születésű Tyrese Maxey (NBA) a nagy kedvenc, aki szerinte irányítóként villámgyorsan felismeri, könnyedén kezeli a nehéz helyzeteket, s frappáns megoldásokat alkalmaz.