2024.07.03. 07:13
A csúcson hagyta abba
Az amszterdami olimpián (1928) ismét bajnok lett a kardcsapat. A társulat bármely tagja esélyes lett volna az egyéni sikerre is. Az egyéni küzdelmben a gyermekkorát Szarvason töltő Tersztyánszky Ödön végül azzal a Petschauer Attilával küzdött az aranyéremért, aki a csapatverseny során 20 asszójából 20-at megnyert…
Tersztyánszky Ödön
A szarvasi patikus fia azonban nem mérlegelt. Azon az amszterdami estén, a fináléban, 5–2-re legyőzte a korszak egyik legnagyszerűbb vívóját.
Tersztyánszky győzelme nem volt meglepetés, hiszen évek óta a legjobbak közé tartozott. Annál inkább megdöbbentett mindenkit, ami utána történt. Az olimpiai dobogóról lefelé jövet, a felszerelés elpakolása közben az alábbi nyilatkozatot adta: „Elértem célomat. Erre dolgoztam és azután, hogy Szibériában voltam hadifogságban, s hogy betegségeim következtében idegeim tökre mentek, nagyon meg vagyok elégedve az eredményemmel. Határtalanul boldog vagyok, mert hiszen eredményemmel hazánknak szereztem dicsőséget. Most pedig elteszem a kardjaimat örökre. Ezentúl százszázalékos katona leszek, minden időmet annak a célnak fogom szentelni. Persze azért a magam mulatságára fogok vívogatni, mert hiszen szívemhez nőtt ez a fegyver, amelyre annyit időt, energiát fecséreltem, amely annyi fájdalmat és örömet okozott.”
Tersztyánszky tehát valóban a csúcson hagyta abba. Tíz hónappal később, 1929 júniusában súlyos motorbalesetet szenvedett Solymáron, sérüléseibe a kórházban belehalt. Ő volt az első olimpiai bajnokunk, aki az örök vadászmezőkre távozott.
