Fodor Ádám: „Ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt”

– Milyen létszámmal dolgozott a klub az év során?

– Száznyolc utánpótlás korú igazolt játékos státuszú fiatalunkkal zajlottak az edzések hat vízilabda-, két úszóedzővel és egy oktatóval. Rajtuk kívül működött egy előkészítő csoport, ami egy kicsit a kutya vacsorájához hasonlított, ugyanis nehéz volt a legkisebb gyerekeket a rendszeres edzésekhez szoktatni. Itt nagy volt a fluktuáció, nem beszélve arról, hogy nem is minden gyerek, illetve szülője gondolta úgy, hogy hosszútávon vízilabdás legyen a gyerekéből. Végül van egy felnőttekből álló egységünk, amely a kezdeti közel harminc pólósból álló létszámból felére redukálódott.

– Hány csapatot neveztek a 2023—2024. évi bajnokságba?

– Erre az évre nyolcat. A legkisebbektől fölfelé haladva: a baby korosztályosok a fiókcsapatunk, a Gyulai Vízilabda Klub neve alatt szerepeltek, a gyermek IV. és gyermek III. korcsoportosokat a területi vidékbajnokságba neveztük, azon belül a Délkeletibe lettek besorolva. A népes gyermek korcsoportosok két pontvadászatban is elindulhattak, egy a vidék- egy pedig az országos utánpótlás-bajnokságban. Ez utóbbiban szerepelt a serdülő és ifjúsági gárdánk, végül pedig a felnőtt OB II.-es csapatunk is elindult.

– Említette az edzőiket…

– Hat éve, 2018 óta dolgozom a klubban. Állítom, hogy ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt. Tavaly megtaláltuk a felállást is, mármint azt, hogy melyik trénerünk, melyik csapattal dolgozzon. Ez nagyon bevált, a tervek szerint nem is változtatunk rajta a következő szezonban.

– Milyen segítségük volt a működésben?

– Klubunk vezetői teljes mellszélességgel kiálltak mellettünk, különösen az ügyvezető elnök, Balázs Lajos tett sokat azért, hogy minden flottul menjen. És itt megemlíteném az egyik fontos láncszem, Mák Pista hatékony munkáját. Nagyon sokat segítettek a szülők is, s nemcsak azzal, hogy igyekeztek az elvárt rendszerhez szoktatni gyermekeiket. Óriási segítséget kaptunk a fotózásban, az élő felvételek sugárzásában a Tasnádi házaspártól, valamint a kiváló újságíró-fotóriportertől, Such Tamástól is. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen szép eredményeket elérni.

– Klubszinten milyen előrelépést tapasztalt?

– Egy szóba fogalmazva: óriásit! Minden csapatunk nagyot fejlődött. Az őszi indításához képest kézzel fogható volt mindenhol az előrelépés. Akár az egyéni fejlődést, akár a csapatok helyezését tekintem. Helyenként még így is azt kellett észrevennem, hogy a bajnoki helyezés nem mindig mutatta meg a tényleges munkát és az eredményességet.

– Általános szinten miben léptek előre a békéscsabai vízilabdázók?

– Ahogy a nagy könyvben meg van írva: úszástudásban, hozzáállásban, technikai téren, taktikában, sok esetben az edzéslátogatottságban. Fontos kiemelnem: a közösségé formálódásban. Hozzáteszem, nem minden esetben az eredményességre törekszünk, sokkal inkább a fejlődés ütemére tesszük a hangsúlyt.

– A statisztikai adatokat nézve is sok érdekességet tapasztalhatunk.

– Igen, ezek az adatok is nagyon fontosak. Ezek közül néhány ízelítőül. A különböző korosztályos csapataink az idegenbeli találkozókon kívül Békéscsabán és Gyulán nyolcvannégy mérkőzést játszottak. Háromszor voltunk házigazdái az OB II.-es csapatok sorozatának, az országos utánpótlás-bajnokságban tizenkétszer fogadtunk ellenfeleket, ami harminchat találkozót takar. És akkor még ott voltak a területi bajnokságok, ahol harminchat meccs szerepelt a programunkban. Valamennyi eseményünk problémamentesen lezajlott, a vendégeink elégedettségére is. Mindez a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub hírnevét öregbítette.