Kései keserű könnyek

A felkészülés remekül sikerült, a judo fantasztikusan ment, a Japánban rendezett mérkőzéseken sorra legyőzte a hazaiak világklasszis versenyzőit. A gond az volt, maga is elhitte, minden rendben, Szöulban magától jön majd a siker… 

Az olimpia remekül indult. Az első fordulóban, a 36 főből álló súlycsoportban, erőnyerő volt Gyáni, majd a másodikban egy San Marino-i ellenfelet kapott. Sima ippon-győzelemmel zárult a meccs. Jött a többszörös Eb-érmes, vb-harmadik bolgár Georghi Petrov, aki ellen a meccs 4. percében ugyancsak ippont érő akciót hajtott végre. A legjobb négy közé jutásért a holland Ben Spijkers volt a rivális. Korábban kétszer találkozott a két cselgáncsos, s 1–1 volt a kettejük közötti versengés eredménye. Most is nagyon szoros volt a mérkőzés. A két bíró sem ugyanúgy látta az eseményeket (egyikük Gyáninak, másikuk a hollandnak adta a győzelmet). A gordiuszi csomót a vezetőbíró vágta át: az ő döntése nyomán Spijkers jutott a legjobb négy közé, s lett biztos érmes. (A döntőbe jutásért különben kikapott, s így 3. lett.) Gyáni János – könnyes szemmel – ma azt mondja: „Itt, ezen a mérkőzésen kellett volna az a plusz energia, ami a japán edzőtábor és az olimpia között elveszett… Talán ha csak eggyel kevesebbszer megyek fel a haverokkal az éjszakába, ma olimpiai érmes vagyok…”

Gyáni Jánost 7. helyezettként örökítették meg a sportszakkönyvek.