Tüzes égi varázslat az erődből

Pogány gyilkosságra emlékeztet
A Gellért-hegy a Budai-hegység legkeletibb, 235 méter magas tagja. Nyugati, déli és északi része lankásan, míg keleti fele hirtelen szakad le a Duna felé. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a kiemelkedés fő tömegét alkotó dolomit a Városligetnél már egy kilométer mélyen húzódik. Zsigmondy Vilmos az 1800-as évek végén ezt a réteget megfúrva hozta felszínre a Széchenyi fürdőt ellátó vizeket. A tűzijátéknak otthont adó kőszirt kedvező fekvése miatt már az időszámításunk előtti negyedik századtól lakott volt. Déli lejtőjén először a kelták telepedtek meg. Később, a római időkben felfedezték, hogy a hegy északi lábánál található a környék egyik legkedvezőbb átkelési pontja. A hegyet a magyar középkorban Mons Pestiensisnek hívták. Pusztán a 15. században kezdték a legenda szerint 1046-ban egy szöges hordóban vértanúhalált szenvedett Gellért püspökről nevezni.  Ám a valóságban a püspököt nem a hegy tetején, hanem a lábánál ölték meg. 

Száz esztendeje szállnak a röppentyűk
A török hódoltság alatt a hegy tetején egy ideig kis kápolna, majd erőd állt, mely Buda 1686-os visszafoglalása során leégett. A lankákat a visszatelepült polgárok szőlőművelésre használták. Egy időben Blocksbergnek is hívták a hegyet. A 18. század elején alakult ki a kétszáz évig élő Gellért-hegyi búcsúk szokása. A mára nyomtalanul eltűnt ültetvényeket idézi a Villányi, a Szüret és a Somlói utca. Az egykor itt állt csillagvizsgálót 1813–15 között építették föl, ám ez nem volt hosszú életű, hisz a Budai Vár 1849-es ostroma során megsemmisült. A forradalom bukását megelőző évtizedekben egyébként innen jelezték a város templomainak a delet. A ma a hegy tetején álló Citadella egy meg nem valósult kis erődlánc tagjaként épült 1851-ben, Haynau tábornagy parancsára. A múlt század eleje óta e váracskából lövik fel rendszeresen az ünnepi tűzijáték röppentyűit. A csodaszép látványosság az elmúlt száz évben alig néhány alkalommal maradt el.