Fekete Pál nem haragszik senkire

- Rengeteget utazik az utóbbi időben. Hogy bírja erővel?
- Jól, mert lelkesít a cél. Kedden, mint minden második héten, egy budapesti egyetemen tartottam előadást. Trianonról beszéltem, de nem az 1920-asról, hanem az 1911-esről. Iratok tanúsága szerint már az első világháború előtt eldöntött tény volt, hol húzzák meg Magyarország határait. Mire Budapestről hazavonatoztam Szegedre, nem járt busz, nyolc kilométert sétáltam haza, aztán négykor keltem, mert indultam Békéscsabára. Szüleimtől örökölhettem az erőt. Édesapám például hétezer kilométert gyalogolt, mire az orosz fogságból Japánig szökött. Tőle tanultam nyelveket is. Földes szobában nőttem fel, de könyvtárunk volt. Schillert németül, Turgenyevet oroszul olvastam 14 évesen.
- Jól jött ez az orosz tudás, amikor az orosz katonákkal kellett tárgyalnia. 1956-ban gondolta volna, hogy megéri 2006-ot?
- Nem, pedig nekem nem az életemmel, csak a bőrömmel kellett elszámolnom. Pedig semmi rosszat nem tettem. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban például a diákok kitűzték a falra Sztálin képét és felírták, hogy tíz forint egy köpés. Én rájuk kiáltottam, ilyen méltatlanul nem lehet viselkedni, ha ennyire utálják Sztálint, dobják a képét a kukába. Ezért a mondatomért egy hónapig vertek. Az állambiztonságiak sose felejtettek el. November 4-én Békéscsabát meg tudtam menteni, amikor a szovjet tankok előtt mentem végig a városon azzal a feltétellel, ha valaki a tömegből egyetlen lövést is lead az orosz csapatokra, meghalok. Azt viszont soha nem bocsátották meg a hatalmon levők, hogy amikor megtudtuk, hogy a szovjet csapatok megszállnák Békéscsabát, fegyvert szereztünk. Végül nem engedtem a harcot, féltem a megtorlástól, attól, hogy több tízezren halnak meg.
- Először halálra ítélték, majd a döntést életfogytiglanra változtatták. Végül hét év után szabadult. Hogy viselte a rabságot?
- Volt, amikor csak a halált vártam. Tíz hónapon keresztül éjszakákon át csak vertek. Három évet magánzárkában töltöttem. Soha nem felejtem a címet: Budapest, Kozma utca 13. Naponta 100-120 embert vittek innen kivégezni. Mi, akik ott maradtunk, bíztunk benne, hogy a társunk már nem szenved. A hóhér tudta, kihez legyen kegyes, kinek adasson meg három perc alatt a halál. A megpróbáltatásoktól függetlenül én azonban nem haragszom senkire. Mindig azt mondtam, Isten azt bünteti, akit szeret. Engem nagyon szeret.
- Sokan nem élték túl ezeket a napokat. Évekig gyűjtögette, ki, hogyan halt meg Békés megyében.
 - Békés megyében több száz embert végeztek ki bírósági tárgyalás nélkül és több ezren tűntek el. A sorsok egy részét könyvbe foglaltam, a többiek emlékét a Munkácsy Mihály Múzeumban megnyílt kiállítással szeretném megőrizni. 1956-ról egyszerű, de őszinte szavakkal kell beszélni. El kell mondani, valójában mi történt, mert negyven évig ellenforradalomként vagy fasiszta felkelésként emlegették az eseményeket. Az egyik nyomozó, amikor két éve voltam börtönben, azt mondta nekem: " Maga is csőcselékhez csatlakozott." Erre azt válaszoltam, a szent csőcselékhez. Úgy nyakon vágott, hogy összestem. Aztán csak befejeztem a gondolatot, hogy a csőcseléket a rendszer csinálta: 1950 és ''53 között 835 ezer bírói ítélet született. Ha ezt beszorozzuk egy feleséggel és két gyerekkel, az több, mint hárommillió ember. Vagyis minden harmadik magyar csőcselék lett. Akkor kérdés, csak mi hibáztunk? Erre halkan megjegyezte a százados: "Kár magáért és bocsásson meg, többet nem nyúlok önhöz." Kevés volt az ilyen emberséges tiszt.

Fekete Pál, született: Sárospatak, 1928. június 19. Családi állapota: nős, a felesége Kovács Ágnes tanár; gyermekei: Ágnes (1956) orvos, Mártha (1957) tanár. Pályája: Szegeden szerzett tanári diplomát, majd Békéscsabán az 1-es iskolában és a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanított. 1956. október 23-án a Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnökévé választották. Életfogytiglani börtönre ítélték, 1963-ban amnesztiával szabadult. Békéscsabán, a Munkácsy utcai ávósbörtönben, Szegeden, Márianosztrán, Vácott, Gyulán, Jászberényben és Sopronkőhidán raboskodott. Nyugdíjasként németül, oroszul, franciául tanít, fordít.

Békés Megyei Hírlap Fekete Pál, született: Sárospatak, 1928. június 19. Családi állapota: nős, a felesége Kovács Ágnes tanár; gyermekei: Ágnes (1956) orvos, Mártha (1957) tanár. Pályája: Szegeden szerzett tanári diplomát, majd Békéscsabán az 1-es iskolában és a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanított. 1956. október 23-án a Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnökévé választották. Életfogytiglani börtönre ítélték, 1963-ban amnesztiával szabadult. Békéscsabán, a Munkácsy utcai ávósbörtönben, Szegeden, Márianosztrán, Vácott, Gyulán, Jászberényben és Sopronkőhidán raboskodott. Nyugdíjasként németül, oroszul, franciául tanít, fordít. -->