2007.08.01. 12:08
Érzelmes tinédzserek vadonatúj divathóbortja: emo
Egyre több helyen tűnnek fel az új divathóbort, az emo képviselői a Viharsarokban is: bulifotókon, a mozi előcsarnokában, az utcán, sőt a minap egy plakátba botlottunk, mely a Tokio Hotel rajongóit mozgósítja.
Mielőtt bárki a szívéhez kapna: a jelenség teljesen veszélytelen, legalábbis nem ártalmasabb a tizenévesekre, mint annak idején a jampi, a hippi vagy éppen a punkőrület. Kérdés, hogy múló őrületről van szó, avagy az emo is emlékezetes marad több évtized múlva?
„Augusztus 15-én Tokio Hotel-világnap Békéscsabán!” — olvasható egy szórólapon, mely már nem csak fizikai valójában látható, a világhálón is belebotlottunk. Az egyre népszerűbb (kelet)német zenekar rajongói ezen a napon délután két órakor egy-egy lufit terveznek égnek engedni, hirdetve az emo legismertebb képviselője, a Tokio Hotel dicsőségét.
De miről is ismerszik meg az emo stílus követője? Az emo lányok haja általában hosszú, frufrujuk eltakarja a fél szemüket, állítólag ezzel azt szeretnék kifejezni, hogy nem kíváncsiak a világ rossz oldalára. Pólójukon kedvenc együttesük — többnyire a Tokio Hotel — látható, emellett sok-sok karkötőt viselnek. További jellemző még a kitűzők használata, s ha nem szoknyát, akkor úgynevezett répanadrágot hordanak, lábukon pedig tornacipőt. Az emokidek, vagyis a fiúk nem sokban térnek el: félhosszú haj, fél szem eltakarva, karkötők, kitűzők, répanadrág, tornacipő és smink. A stílus nem csak külsőségeiben uniszex, emokörökben sikk a homo-, illetve a biszexualitás — többnyire csak szavakban, persze.
A Tokio Hotelt hat évvel ezelőtt alapították német középiskolások: a Kaulitz ikrek, Bill és Tom, valamint Georg Listing és Gustav Schafer. Zenéjük pontos lenyomata az emónak (mely egyébként az emotion, azaz érzelem szóból ered): punkos, hardcore-os gyökerek, ám a hangzás- és szövegvilág az érzelmekre kíván hatni, és kifejezni az emogeneráció életérzését.
Magyarországon a szombathelyi No Thanx együttest tekintik az emo első számú reprezentánsának, mely bár büszke rá, hogy nem producerek által összecastingolt divatzenekar, azért jól látható, hogy a körülöttük lévő sztárcsináló gépezet érti a dolgát. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ismerve a show-bizniszt erre is érvényes a mondás: ha egy forradalmat nem tudsz legyőzni, állj az élére.