Megjelent a Gyulai Húskombinát története könyvben

– Egy, a kötettel kapcsolatban adott interjújában úgy fogalmazott, hogy több meglepetést is okozott Önnek a könyv megírását megelőző gyűjtőmunka. Mely tények, történések érték váratlanul?

– Számos történet okozott meglepetést, ezúttal csak kettőt említek. Az egyik: kiderült, hogy a húskombinátnak jobbnál-jobb tőkeerős külföldi kérői voltak a privatizáció idején, de később is. Volt, akit az állam képviselői „elhajtottak”, vagyis olyan helyzetet teremtettek, hogy visszalépjen, másokkal pedig ugyan tárgyaltak, mégsem lett üzlet a megbeszélésből. Meggyőződésem, hogy nem itt tartanánk, ha egy tőkeerős, felvevő piaccal is rendelkező nyugati cég veszi meg a társaságot.

A másik: a húskombinát valamikor 60 ezer háztáji gazdálkodóval állt szerződéses kapcsolatban, ahonnan menetrend szerint szállították a kolbász- és szalámigyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyagot. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a háztáji gazdaságok megszűnése után a tulajdonos nem gondoskodik ezek minőségi pótlásáról, márpedig sajnos ez történt.

– Meglátása szerint, végül mi vezethetett a húskombinát bukásához?

– A húskombinát bukásában döntő szerepe volt az ágazat egészét jellemző tragikus helyzetnek, amit valamelyest ellensúlyozhatott volna a tulajdonosok áldozatvállalása és szakmai hozzáértése. Nem állíthatom, hogy tudatosan vitték csődbe a Gyulai Húskombinátot, viszont meggyőződésem, hogy történhetett volna másként is. Arról nem beszélve, hogy ugyan a tulajdonos elveszítette Európa-hírű nagyüzemét, mégis viszonylag jól jött ki belőle, mert közben nádudvari húsüzeme megerősödött azáltal, hogy egyes termékek gyártását sikerült „átszivattyúznia” Gyuláról.

– Mekkora előkészítő munkát igényelt a könyv megírása, mi szolgáltatta a legfőbb forrásokat a munkához?

– Az elhatározás volt a legnehezebb. Legalább két éve foglalkoztatott a gondolat, hogy a Gyulai Húskombinát történetét meg kellene írni. Amikor aztán elrendelték a cég felszámolását, akkor úgy láttam, most vagy soha, hiszen egy korszak lezárult, a történet befejeződött, kerek. Vagy megírom a kombinát történetét, vagy a feledés homályába vész, hogy mi történt valójában, kik, hogyan vitték jégre a nagy hírű céget.

Miután a Gyulai Húskombinát egy kicsit maga Gyula városa, az előbbi mellett döntöttem. A könyv megírása során a kombinát volt vezetőivel, régi és mai dolgozóival beszéltem, irattárakból előbányászott dokumentumokat tanulmányoztam, továbbá több száz korabeli újságcikket elemeztem. Egy valamire nem voltam kíváncsi: a hazugságokra, az utóbbi évek egyes vezetőinek magyarázkodására.

– Beszédes címet választott, különösen, hogy az alcímben szereplő elégia gyászdalt is jelent...

– A főcím: Kezdet és vég, amivel azt akartam kifejezni, hogy a több mint 140 éves gyulai húsipar történetének egy szakasza itt véget ért. Az alcím: Elégia a gyulai kolbászért, ami egyfelől valóban gyászdal, hogy tényleg vége lehet, de inkább figyelemfelkeltésnek szántam, a közvélemény felrázásának, mintsem a nagyhírű termék temetésének.

– Kritikus, a megyében sokakat foglalkoztató témát dolgozott fel. Milyen érzi a könyv fogadtatását?

– Az olvasókat kellene megkérdezni. Tapasztalatom szerint kedvező, a leggyakoribb megjegyzés: végre valaki megírta, kik és hogyan tették tönkre a húskombinátot. Sokan gratuláltak, megerősítették a könyvben foglaltakat, ami arra utal, hogy a leírtak megfelelnek a valóságnak, ami nagy elismerés számomra.

– A kombinát gazdaságos működtetéséhez ugyanis elegendő alapanyagra, vagyis megfelelő minőségű sertésre, és a termékeket felvevő piacra van szükség – ecsetelte felvetésünkre a szerző, majd így folytatta: alapanyagot talán még csak-csak lehetne találni, de a hazai piac szűk, telített és a multinacionális kereskedő láncok által diktált, ami a feldolgozó vállalatok számára elfogadhatatlan.

Dr. Árpási Zoltán hangsúlyozta, ha nem sikerül megfelelő befektetőt találni, akkor a gyulaiaknak meg kell békülniük azzal, hogy a Gyulai Húskombinát egy szép emlék lesz, a helyi húsipart pedig a mostanihoz hasonló, mintegy 300 főt foglalkoztató üzem jelenti a jövőben. -->