Ötven év után lehúzza a rolót a könyvesboltos

A hír igaz. Koszorús Oszkár elérkezettnek látta az időt és úgy határozott, a nyüzsgő belvárosi hétköznapokból visszavonul. Könyvesboltját bezárja és átadja a helyét egy másik vállalkozásnak december 31-én.
Kíváncsiak voltunk, fél évszázad után milyen érzések kavarognak a köztiszteletben álló író, könyvtáros, könyvesboltos, helytörténész, egyházi személyiség lelkében.

— Leltárt készítek az üzletben, majd végérvényesen átadom az épületrészt. Január végére talán minden szállítóval elszámolok — sorolta a tényeket az orosháziak mindentudó helytörténésze, aki 1960 augusztusában látott munkához a Kossuth utca 12. szám alatti könyvesboltban mint szervező. 1963-tól 1971-ig volt könyvtáros a járási, városi könyvtárban. — Visszahívott 1971 januártól az ÁFÉSZ könyvesboltvezetőnek. Akkoriban nagy élet volt az üzletben, még rádiós vetélkedőket is sugároztak onnan. Heten is dolgoztunk ott. Azután kerültem az első tízemeletes alatti könyvesboltba. Belekóstoltam a vállalkozók életébe, költöztem is. Pontosan tizenöt évet dolgoztam itt, a Győry Vilmos tér 1. szám alatti üzletben, ami a Kossuth utcára, a város
főutcájára néz. Itt négyen kezdtünk, de fokozatosan csökkent a könyvesbolti dolgozók létszáma betegség, nyugdíjazások miatt. Ha a januárt megérem, büszkén mondhatom, hogy 50 évet és 5 hónapot töltöttem folyamatosan a helyi könyvszakmában.

— Kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhető, hogy a bolt közösségi térként szolgált azoknak, akik hazatértek Orosházára. Mi vitte be őket a könyvesboltba? A sok helyi információ?
— Mindig érdekeltek az orosháziak, igyekeztem jó kapcsolatot ápolni a barátaimmal, az iskolatársaimmal, az ismerőseimmel. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a helyiek mellett a vidékre, vagy külföldre elszármazottak is benéztek hozzám, rendszeresen felkerestek, visszatértek. Tőlem érdeklődtek, kiről, mit tudok. Sokan kértek segítséget főiskolai és egyetemi szakdolgozataikhoz. Mások családtörténeti kutatással foglalkoznak, ebben számítottak a segítségemre. Velük is szívesen megosztottam gondolataimat, igyekeztem előre lendíteni a kutatásukat. A helyiek naponta benéznek hozzám. Az utóbbi esztendőben a korombeli nyugdíjasokkal van tele a könyvesbolt.

— Híresen jó lexikális tudással rendelkezik, emlékezete irigylésre méltó. Élő lexikonként emlegetik. Ez adottság?
— Azt hiszem, az. Szerencsés is vagyok, mert a helytörténészi kutatásaim során sok terület összefüggéseit átlátom. Neveket, dátumokat könnyen megjegyzek. Ez megkönnyíti a munkámat.

— A bolti nyilvánosságot felváltja a világhálón való kapcsolattartás a jövőben?
— Valóban, már sok orosházival az interneten tartom a kapcsolatot Amerikától Új-Zélandig. Nekem erre szükségem van. Már könyvtáros koromban is sok beszélgető partnerem volt. Gyakran felkértek előadónak, rendezvények, beszélgetések állandó közreműködőjének.

— Félévszázados munkássága köti a könyvekhez. Ön szerint van-e jövője a papír alapú irodalomnak?
— Bár mostanában csökkent a könyvek iránti érdeklődés, hosszú távon bízom a megmaradásukban. Kisebbik lányom Kanadában él, és azt mondja, nagyon szép könyvesboltok működnek gazdag választékot kínálva a vásárlóknak. Gondolom, ha néhány év múlva javul a magyarok anyagi helyzete, többen vásárolnak majd könyvet is.

— Hozzájárul még helytörténészként néhány kötet megjelentetésével ahhoz, hogy ez a választék bővüljön is?
— Szabad időmben, a családi elfoglaltságok mellett — feleségemmel ketten vagyunk itthon, idősebbik lányom is Orosházán él a családjával — igyekszek a helyi kulturális és az evangélikus egyházi életben tehetségem szerint közreműködni. Folytatom a helytörténeti és egyháztörténeti kutatásokat. Ha Isten segít és az egészségem engedi, kisebb cikkek, tanulmányok mellett talán két-három önálló kiadványt is leteszek még az orosháziak asztalára.

Koszorús Oszkár, Orosháza tizenharmadik díszpolgára több mint öt évtizede jelen van a város szellemi életében. Helytörténeti publikációinak a száma meghaladja a fél ezret. Harmincöt kiadvány társszerzője, munkatársa, lektora, tíz kiadvány szerkesztője. Öt önálló kötete látott napvilágot, melyek közül a legjelentősebb az Orosháza jelesei című. Számtalan író-olvasó találkozót szervezett. 1980-tól a Juhász Balázs Gyűjtőklub elnöke. Az evangélikus egyháznál (ahol 1969 óta presbiter, 1999-től egyházmegyei felügyelő) szívügyének tekinti 1993 óta az Orosházi Harangszó című lap rendszeres megjelentetését.