Karaoke, álmok, számlák - megnéztük a Csörtét a Jókaiban

Képzeld a Bogi beleszaladt a roamingba, csinált egy háromszázezres számlát, pedig csak konnektálni akart a fiával. A Vivi meg, a Kopaszné unokája, árulja a nagyanyja házát, de jó firma az is, mert alig jött haza már ott kufircolt a Maci fiával, a Józsikával a presszóban a zenegépen. A Maci meg kölcsönt vett fel a kocsmára, mert a Józsi, tudod benne volt a tévében az énekversenyen, az csinál itt egy karaoke versenyt, százezer forint a nyeremény és benne leszünk a tévében. S képzeld, a Savanyú Gizi Máté Pétert akar énekelni!

A Csörtével, Brestyánszki Boros Rozália darabjával először a 2010-es Magyar Drámaíró Versenyen találkozhatott a békéscsabai közönség, a szerző a Jókai színház felkérésére újraformálta, a társulatra szabta a darabot, amelyet Fekete Péter rendezésében pénteken mutattak be az Ibsen Stúdiószínházban.

A játéktér egyik oldala presszót, a másik szobát formáz, kettéosztja a nézőteret, így egyszerre vagyok néző, díszlet és szereplő is. Fekete Péter nem hagyja csak nézni a nézőket, bevonja, megmozgatja a közönséget. Kaphatunk, ha nem is negyedórányi, de ötpercnyi hírnevet, csillogást a világot jelentő deszkákon mi is, ha van bátorságunk jelentkezni a meghirdetett karaoke versenyre, és bevállalni egy dal eléneklését. Ha van elég merszünk álmodni egy kicsit.

Brestyánszki története, helyszínei és karakterei mindannyiunk számára ismerős és valamennyiünkben ott élő történetek, helyszínek és karakterek. Magunkon nevetünk, magunkat sajnáljuk és a magunk kis álmait, vágyait ismerjük fel. Nem beszél mellé és nem rágja a szánkba a mondanivalót, nagyon jól ismeri álmainkat, gyengéinket. Fekete Péter pedig (ne feledjük, végzett bűvész), pontosan tudja hogyan kell elvarázsolni, majd mikor már védtelenül elengedte magát, jól belegyalogolni az ember lelkébe, csak, hogy érezze, van még lelke, amibe néha jól esik, ha belegyalogol valaki.

Kara Tünde (Bogi), Katkó Ferenc (Maci), Gulyás Attila (Józsi) és Liszi Melinda (Vivi) pedig mindannyian lubickolnak, mit lubickolnak szárnyalnak a szerepekben. S, közben szólnak az édes-bús slágerek, amelyeket mindannyian ismerünk, amelyeket mindannyian szeretnénk legalább egyszer elénekelni egy tehetségkutató versenyen, hogy gazdagok legyünk, hogy kitörjünk, hogy elmenjünk innen, s persze aztán mindig jön egy számla, amit ki kell fizetni, s ami derékba tör mindent.